Életutak

Stokovszky Iván   1909 - 1997

Visszaemlékezés kedves tanárunk életére

A gondolatokat Kaszás Julianna 1966 IV. c osztály volt diákja elevenítette meg, s fűztünk hozzá régebbi ismereteket, internetes információkat .

 

"Stokovszky Iván osztályfőnökünkkel baráti kapcsolatban voltunk.- írja Julianna levelében. Akkor még nem gondoltam arra, hogy fel kellett volna jegyeznem a vele kapcsolatos történéseket. Sajnos az idő már elhalványította az emlékeket. Igénybe kell venni külső segítséget is. Megpróbáljuk követni életútját.

 

(Olvashatjuk az interneten, 1944-ben az Állatkert hírei között, és Rövid közlemények cím alatt - az állatokkal kapcsolatos tudnivalókat mutatta be írásaiban Stokovszky Iván, a „Természet” folyóirat oldalain.)

Tőle tudom, hogy a második világháborúban katonatiszt volt, - hadifogságba került és Szibériába szállították fogolytáborba. Éveket töltött ott erdőirtással.

Mikor hazakerült, néhány évig nem taníthatott, majd az ötvenes évek közepétől tanított az akkori Balettintézetben."

(A balett-növendékek oktatása államilag szervezett módon elsőként a Magyar Királyi Operaházban indult meg 1937-ben. Ezt egészítette ki 1949-ben a Táncművészeti Iskola. A két intézmény egyesítésével jött létre 1950-ben az Állami Balett Intézet.)

Ugyanacsak az interneten olvashatjuk a mai Budapesti Zenei Gimnázium honlapján, hogy  az 1962-ben érettségizett osztály osztályfőnöke volt, a tablón láthatjuk az arcképét.

 

 

  

A hatvanas években tanított minket a tanár úr, a Bagi Ilona Gimnáziumban. Ekkor ismertük meg Őt, aki szerény, kedves, jóságos természetével belopta magát tanítványai szívébe. Amikor a Bagi Ilona Gimnázium szakközépiskolai osztályokkal bővült, a gimnáziumi osztályok felmenő ágban már nem indultak. Ekkor sok közismereti tárgyat tanító tanár volt kénytelen elhagyni iskolánkat. Ettől az időszaktól tehát a tanár úr is más iskolában folytatta pedagógus pályáját.

 

A Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola és Gimnázium honlapján a tanári névsorban olvasható a neve, mint a biológia, művészettörténet tantárgyak tanára 1969-1976-ig. Ez idő után kerülhetett az Eötvös József Gimnáziumba, amely középiskolás éveinek emlékeit őrizte.

"1979-től több évig tanította nagyobbik lányomat a német nyelvre, - folytatja visszaemlékezését Julianna - (németül és franciául is nagyon jól tudott), így minden héten találkoztunk vele. Sokat mesélt életéről, az utazásairól is. Mindig nagy ámulattal hallgattuk  utibeszámolóját. Már elmúlt hetven éves, de még mindig utazott, ha kellett utitársai segítették, hogy bírja a hosszú sétákat, városlátogatásokat. A nyolcvanas évek végén ritkultak a találkozások, de egy évben többször is elmentem hozzá egy kicsit beszélgetni, oldani az egyedüllétét. Azokban az időkben már nagyon fájtak a lábai, fekélyesek lettek, gyógyulni nem akartak.

Mint megtudtam, az Eötvös gimnázium akkori igazgatója, Doba László segített enyhíteni a fájdalmain. Közreműködésével a Szövetség utcai kórházban kapott egy külön szobát, ahol gyógykezelték, és az utolsó napjait is ott töltötte.

Sajnos haláláról is csak úgy értesültem, hogy elmentem meglátogatni és már nem találtam a lakásában. Elkéstem! A mai napig nagyon sajnálom. Ekkor kerestem meg Doba László igazgatót, és kaptam tőle időpontot egy beszélgetésre. Így értesültem a tanár úr utolsó hónapjairól.

Hamvait - kívánsága szerint - a Dunába szórták.

Tudtam, hogy alapítványt kíván létrehozni, amit halála előtt, 1997-ben megtett. Családját nem ismerhettük meg. Egyedül élt. Egy fia volt, aki Békéscsabán lakik, nem tartotta édesapjával a kapcsolatot. Évek teltek el, míg a tanár úr valami hírt kapott felőle.”

 

Magányosan élt, magányosan halt meg.

Hátrahagyta örökségét – emlékezvén szeretett diákjaira -, hogy segítse további lehetőségeiket azoknak a jó képességű, szorgalmas diákoknak, akik a 12. évfolyamon eredményesen végeztek, anyagi és erkölcsi megbecsülést nyújtván nekik ezzel a támogatással.

 

*   *   *

 

2012. február 1-én kapta szerkesztőségünk a levelet, az 1964. IV. b osztály volt diákjától, Gáspár Magdolnától.

Levelében Ő is emlékezik Stokovszky tanár úrra, mint volt tanárára.

 

Most találtam rá a honlapon Stokovszky tanár úr alapítványáról készült oldalra...
Én is nagyon kedveltem ezt a szerény, kedves, kellemes, nagy tudású embert, aki egyik órán beszélgetés közben mesélt nekünk titkos terveiről, illetve azon praktikákról, amellyel kitűzött célját el tudta érni. Elmesélte nekünk, hogy mindent megtesz azért, hogy spórolása eredményeképpen össze tudja rakni a pénzét, a minden nyárra eltervezett, legkedvesebb és legfontosabbnak tartott feladatának teljesítésére. Arra, hogy utazhasson a világban, láthassa és magáénak tudhassa közvetlenül azokat a csodálatos dolgokat, amelyek neki örök élményt nyújtottak életében, és bővíthette szakmai tudását a kézzelfogható ismeretekkel.

 

De, hogy az említett spórolása egy alapítvány létrehozásához is vezetett, ez nagyon meglepett, és még jobban tisztelem és becsülöm, mint korábban. „

 

Az oldal felhelyezésre került: 2012. február 4-én

 Ismeretek az internetről - Alapítvány létrehozása Stokovszky Iván