Akkor és most | Bagi Ilona Finommechanikai és Műszeripari Szakközépiskola

Köszönet tanárainknak

Я к вам пишу

Így kezdi levelét Zsuzsanna, talán orosz tanárára emlékezvén, vagy talán tanára kezdte így levelét,

az ismert remekmű - Puskin: Anyegin - Tatjana levele Anyeginhoz - első sorait idézve,

majd Zsuzsanna folytatja igencsak fontos mondanivalóját.

Nagy örömömre látom, hogy egyre többünknek megmozgatja szívét a Honlap megszületése,

és egyre jobban gyarapodnak az emlékanyagok. Én is időnként nekiállok és kutatok a régi fiókokban.

Így került kezembe volt tanáromról - Vasskó Béla professzorról - néhány dokumentum (képek, levelek).

Az 50-56-os években ki nem ismerte, ki nem szerette Vasskó Bélát, a TATÁ-t ?!?!

(Egyik régi fotót, melyet őrzök Róla, most itt megküldtem a honlap számára.)

A Tata.

Háta mögött így neveztük kuncogva. Ezt Ő nagyon jól tudta, sőt tetszett is neki - már akkor azt tartotta, hogy akit becéznek, azt szeretik is a tanítványok. Pedig nem volt nagyon idős, de nekünk alakja, beszédmodora, viselkedése olyan nagypapás volt.

Ő volt 56-ban az orosz nyelvtanárunk. Ö a nagy irodalmár, a latinista, legalább 4-5 nyelven beszélő intellektuel - orosz nyelvet tanított, melyet a háború szeszélyei miatt valahol Szibériai fogságban szerzett.

Szívvel-lélekkel tanár volt, sokunknak apa helyettese, nagybátyja, szinte gyóntatója.

Érettségi után, 56-ban, mikor tudtára hoztam, hogy megyünk ki a világba, Tata csak ennyit mondott:

"...menj utadra lányom, de vigyázz, soha ne legyél aprópénz..."

Ez a tanítása igen sokszor megmentett tévedésektől.

Több levelet váltottunk - jóformán haláláig, - Svájcba letelepülésem alatt.

(Tata levelét olvasva 1959 - Matyi Zsuzsánna - Lausanne)

Mint archívum, érdekes lehet a Bagi - Honlap számára,

ezért elküldöm egy levelének másolatát.

v. Matyi Zsuzsánna Svejc,

az 1956 IV. b volt diákja

2011. szeptember 3.

Vitéz Matyi Zsuzsanna levelet kapott szeretett tanárának, Vasskó Bélának lányától,

Dr. Csonka Tiborné Vasskó Ilonától.
Idézet a levélből:

Zsuzsikám!
Volt részemről riadalom, mert a régi lapjaid szőrén, szálán eltűntek, végső kétségbeesésemben előszedtem több ezres gyűjteményemet - többnyire Papa kapta a lapokat a világ minden részéről régi tanítványaitól - és kiderült, hogy nagy rendszeretetemben visszatettem őket a svájci borítékba.
Napokig kerestem, eszembe jutott Papa ilyenkori mondása: "a tárgyak rosszindulata!"

A tablótok itthon nincs, de nem reménytelen a helyzet, mert van egy "kincsesládánk" amit idősebbik unokám őriz Nagykovácsiban, lehet, hogy odaadtam neki.

Minden esetre a fiatalkori képed nagyon ismerős, ez csak úgy lehet, hogy a tablóról emlékszem rá, ha onnan való, vagy talán küldtél valaha magadról a Papának. Felhatalmazlak, hogy, ha akarod a neked írt levelemet elküldheted a Bagisoknak, nincs abban semmi titok, legalább látják, hogy megtaláltalak a neten, hadd örüljenek, akik dolgoztak vele. ....... Az albumból eszedbe ne jusson kivágni a visegrádi képet, jó nekem nézegetni a gépben is.

Jól emlékszem, hogy kedvenc tanítványa voltál, ma is őrzöm a képeslap gyűjteményemben képeslapjaidat. 1957. júliusban azt írtad: "Irtó remek Fribourgban! Rokokó, gót és majdnem az összes stílusban épült házak, a modernekig. Bocsánatot kérek a lapom hangjáért Béla bá!" Aztán Lausanneból, és Bernből is küldtél, de azokat már franciául írtad.

Sok mindent megtudtam rólad, bár családról nem találtam semmit. Milyen gyakorisággal jársz haza? Ha gondolod, nosztalgiázhatnánk egy kicsit, én 54-ben érettségiztem, és egyre fogynak azok, akikkel a régi dolgokról beszélgetni lehet. Már eladtuk a nagy lakást, 9 éve vettünk helyette két kicsit, mert csak ketten maradtunk a kisebbik lányommal, ő is éli a saját életét, de sokat itt van velem. Budán Sasad és Gazdagrét határán lakom, szívesen látlak, ha van időd és kedved.

Sokat vagyok egyedül, már a két fiú unokám is 23 és 25 évesek.

* * *

2012. január 15.

Levélből idézett másik rész megtekinthető

a Megemlékezés tanárainkról oldalon:

Vasskó Bélára emlékezve