Megemlékezés tanárainkról
«« Vissza ««
Vasskó Béla, geboren am 22. 7. 1894 in Pressburg.
Az 1956-os évfolyam diákjai emlékeznek volt tanárukra
Vasskó Bélára
„Csodálatos tanáraink voltak, orosz tanárunk a Pázmányról
Vasskó Béla angol-francia szakos egyetemi oktató volt.”
– írja levelében Karvaly Hajnalka 1956 IV. c volt diákja.
* * *
„Ő volt 56-ban az orosz nyelvtanárunk.
Ö a nagy irodalmár, a latinista, legalább 4-5 nyelven beszélő intellektuel
- orosz nyelvet tanított, melyet a háború szeszélyei miatt valahol Szibériai fogságban szerzett.
Szívvel-lélekkel tanár volt,
sokunknak apa helyettese, nagybátyja, szinte gyóntatója.”
Ezekkel a gondolatokkal emlékezik szeretett tanárára
Matyi Zsuzsanna, 1956 IV. b
osztály volt diákja, aki Svájcból küldi hozzánk
Vasskó Béla családjának gyászjelentését.
Vasskó Béla 1975 szeptemberében,
81 éves korában elhunyt.
Nyugodjék békében!
Zsuzsanna üzenete:
Ha véletlenül a Tanár Úr hozzátartozója, rokona, leszármazottja is meglátja a Honlap oldalain Vasskó Béla nevét és levelét - akkor szívesen felajánlom, odaadom a tanáromról készült fotókat, általa írt leveleket, - ha emlékbe meg szeretnék őrizni.
2011. augusztus 1956 IV. b
2011. október 28-án érkezett levél Vasskó Béla tanár úr lányától Matyi Zsuzsannának Svájcba.
Kedves Zsuzsi!
Ma a neten keresgéltem, éreztem, hogy a Papát meg fogom találni, és jót sírtam, amikor megtaláltam emlékező soraidat.
Imádott Papám 81 éves koráig a legjobb egészségnek örvendett, akkor áprilisban fogyni kezdett. Nem voltak fájdalmai, ....... nagyon lefogyott, és fél év múlva elment. A temetésén rengetegen voltak, egymást értesítették a régi tanítványok. Legtöbben még a Vörösmartysok, ott tanított magyart, németet, franciát. Minden évben június volt az érettségi találkozók ideje, hihetetlenül élvezte, hogy mehetett, mert élete végéig tartotta a kapcsolatot sok tanítványával.
Imádott Papám 81 éves koráig a legjobb egészségnek örvendett, akkor áprilisban fogyni kezdett. Nem voltak fájdalmai, ....... nagyon lefogyott, és fél év múlva elment. A temetésén rengetegen voltak, egymást értesítették a régi tanítványok. Legtöbben még a Vörösmartysok, ott tanított magyart, németet, franciát. Minden évben június volt az érettségi találkozók ideje, hihetetlenül élvezte, hogy mehetett, mert élete végéig tartotta a kapcsolatot sok tanítványával.
Élete végéig együtt laktunk egy nagy belvárosi lakásban, orvos férjem is apjaként tisztelte. Két lányomat még élvezhette, /1959 és 1962) a nagyobbikkal meg is szerettette a francia nyelvet, mondhatni abból is él, mert mit műszaki egyetemi és külkeres, meg informatikai végzettségű, az idén mégis a francia nyelvtudása miatt dolgozott 3 hónapot Párizsban.
Papáék hamvait pont két éve egy szép szeptemberi hétvégén két lányommal hármasban levittük Opatijába, és beszórtuk a tengerbe. Jót sírtunk hármasban, ők ott szerettek nagyon nyaralni, amint utazni lehetett, ott tudtak találkozni apám Ausztriában élő húgával. Mindenki közül a Papa hiányzik legjobban, ő jut eszembe leggyakrabban, mindig azt mondom, hogy ő fog várni ott fenn a kapuban. Nagyon lehetett szeretni, szerette is mindenki.
Szeretettel üdvözöllek, és még egyszer köszönöm a róla írt kedves sorokat.
Dr. Csonka Tiborné, Vasskó Ili
Kedves Zsuzsanna!
Nagy örömmel és meghatottsággal találtunk rá Nagypapámról írt szerető soraira. Köszönettel és tisztelettel:
Csonka Ágnes, Vasskó Béla unokája
* * *
2012. január 15.
«« Vissza ««
Észrevételeket és javaslatokat a dokaistvanne@gmail.com e-mail címre várjuk.