Akkor és most

Az évnyitó után másnap kezdődött a munka, vagyis az iskolai tanulás. Az udvaron volt a gyülekező, majd az igazgatónő felolvasta a névsort, és így kiderült, ki melyik osztályba kerül. Abban az évben "F" osztályig töltöttük meg az üres termeket, nagy létszámmal. A mi osztályunk névsorát egy szemüveges, alacsony, nagyon szigorú kinézetű tanár olvasta fel, de lelkileg éreztük, hogy egy aranyos "bácsihoz" kerülünk. A névsor befejeztével előre állt, és megindult a IV/D osztály a saját második emeleti termébe. Sokan voltunk, csöndben mentünk DOMOKOS MIHÁLY tanár úr  után, akit már másnap MISI BÁCSINAK hívtunk.

Az osztályterem kicsi volt, alig tudtunk leülni, így vártuk, hogy Misi bácsi beszéljen hozzánk. Misi bácsi elmondta, Ő lesz az osztályfőnökünk és matematikát, fizikát fog tanítani, valamint a politechnika felügyelője lesz.  No, akkor egy kis zümmögés  és halk sustorgás lett úrra??? Mi az a politechnika?? Misi bácsi mondta, hogy a jelenlegi tanítási formába bele tartozik a gimnáziumi tanítás mellett a fizikai tevékenység is. A mi osztályunk, - miután sok a vidéki lány - a hajtató bujtató kertészeti szakképesítéssel fog leérettségizni, mely nagyon fog tetszeni majd nekünk. Jó levegőn kéthetente egy-egy napot a soroksári tangazdaságban fogunk dolgozni!! Erre aztán lett nagy zsivaj, a lányok nagy része tisztában volt a növények termesztésétől a betakarításig, egy másik része viszont egy kelkáposztát sem tudott megkülönböztetni a fejes káposztától, ennek tudatában sivitozott!! Ez persze arra is jó volt, hogy egymást kezdjük megismerni, így Misi bácsi egy ideig hagyta az akadémiai székfoglaló beszédet annak, aki a másiknak magyarázta, hogy a krumpli az a burgonya stb, stb.     

 

Mint már írtam, az osztályunk a IV/D  az iskola által meghatározott hajtató bújtató kertészeti szakképesítés várományosa volt politechnikából az érettségire. Egy kis ízelítő azokból az időkből azokon a napokon. Elsőben osztályfőnökünk kíséretében egy héten egyszer csütörtökön reggel nem az iskolában, hanem a buszmegállóban találkoztunk. Nagy volt az öröm, mikor mindenki megérkezett nem a kötelező iskola köpenyben, hanem szabadon választott használt tréningruhában kötött kardigánban vagy éppen kicsit kinőtt kockás blúzban, halász nadrágban. Cipő lehetőleg zárt, no és a vállunkon a tízórait tartalmazó váll táskával. Mire összegyűltünk - ki a HÉV megálló felől, ki a távolsági buszjárat felől, ki csoszogva a templomtér felől - nagy zsivajjal vártuk a 66-os buszt. Misi bácsi beszélgetett, vagy huncut mosollyal nézegette a még az év elején nagy-nagy traccspartikat rendező és összeszokást mutató lányokat.

 

Szívesen beszélgetett Laszi Anival, (Laszlovszky Anna) a Szitár Marival, (Szitár Mária) Németh Katival, /Deutsch úrral/ (Németh Katalin) vagy éppen Fekete Zsuzsival /Schwarch úrral/ (Fekete Zsuzsanna).  

Megjött a busz, viszonylag gyorsan felszálltunk, majd egy fél órán belül megérkeztünk a tangazdaság bejáratához. Ott várt bennünket a gazdaság egyik vezetője. A kötelező bemutatkozás után elmondta, hogy mi lesz a feladatunk. Mindig kapunk magunk mellé egy szakembert, ő határozza meg azt, mit kell azon a napon tennünk, mikor a gazdaságban vagyunk.

Így a szezonnak megfelelően paprika, paradicsomszedés, ültetés, válogatás különböző konyhai zöldségek ültetése. Szóval az osztály fel volt villanyozódva, hogy milyen igazi munkákat fogunk végezni.

 

Úgy  gondolom most azokat a vicces vagy éppen számomra megmaradó élményről fogok írni, amik e napokon  megtörténtek. Időrendi sorrendet nem tudok, csak ami felrémlik és talán egy kicsit megfűszerezem az olvashatóság kedvéért! Volt persze hatalmas nevetés, mélyről jövő sírás és segítés egymásnak egymástól, mégis úgy érzem, igazi összetartozásunkat ezek a napok tették igazán meghatározóvá.