Életutak
«« Vissza ««
Dr. Bayer István életútja
1909 – 1994
Eredeti önéletrajzi jellegű és egyéb írásai alapján összeállította, szerkesztette a fia,
Bayer József, személyes élményekkel, emlékekkel kiegészítve. 2009.
Kivonatos idézet az Internetről
Dr Bayer István
1909 – 1994
1932-51 A Bp. XX. ker.-i Kossuth Lajos gimnázium tanára,
1951-52 Budapesti és Pestmegyei fizika szakfelügyelő,
1952-70 A KPTI, majd OPI tanszékvezetője,
1958. Kossuth-díjas pedagógus.
1909. május 22-én született Eperjesen, Sáros megye székhelyén. (ma Prešov / Szlovákia)
Édesapja, Bayer Róbert, földműves családban 1878. 03. 28-án született Nádfőn (Sáros megye). Ma Šarišska Trstena / Szlovákia. Édesanyja korán meghalt, nővére nevelte. Egyházi támogatással végezte a középiskolát Eperjesen, a Budapesti Tudományegyetemen matematika-fizika szakos középiskolai tanári diplomát, majd tornatanári képesítést szerzett. Zsolnán, majd 1904-1911 között az Eperjesi Királyi Katolikus Főgimnáziumban volt tanár.
1911. nyarán kapott megbízatást a Mezőkövesdi Királyi Katolikus (ma újra Szent László) főgimnázium megalapítására, létrehozására. Az iskolának 25 éven keresztül volt általánosan elismert igazgatója, a nagyközség életének haláláig meghatározó személyisége, motorja. 1936. június 30-án „tanügyi főtanácsos” címmel vonult nyugalomba. 1953. november 16-án halt meg. Az általa alapított középiskolai kollégium ma az Ő nevét viseli.
Édesanyja, Pajtás (Rácz) Erzsébet 1882.11.08-án született kassai kisiparos családban. Mindkét nagyapja harcolt 1848-49-ben, a „Kassai Vörössipkás” regimentben. Szülei korán elhaltak, nagynénjénél nevelkedett, később örökbe fogadták. Tanítónői oklevelet szerzett, de sohasem tanított, „Édesanya” volt, így nevezték a családban. 1958. április 29-én halt meg.
A szülők 1902. szeptember 8-án kötöttek házasságot. Négy gyermekük született, Margit (1903-1990), Erzsébet (1905-08), József (1907-20) és István. István, egész életét meghatározó élményeket szerzett a kemény követelményeket támasztó, megkövetelő, de rendkívüli szeretettel, emberséggel igazgató édesapjától. Élete végéig ezeknek igyekezett megfelelni, a rábízottakat minden esetben ezek szellemében nevelte, tanította, irányította.
1958. március 14-én, Kossuth díjának átvétele után mondta:
„Nem tudok mást mondani, mint hogy Édesapámtól tanultam az egyszerű
emberek felemelkedésén munkálkodni, aki a mezőkövesdi gimnázium alapító
igazgatója volt huszonöt évig. Minden szavával, minden tettével ezt a gondolatot
ültette belém és sok ezer diákja szívébe.”
István, hetedikes gimnazista, amikor megindul a Középiskolai Matematikai Lapok című folyóirat. Ott volt az országosan legjobb feladatmegoldók között. 1926-ban,17 évesen már érettségizett!
Ez év szeptemberétől az Eötvös József (a vidéki tanárgyerekek továbbtanulását biztosító) Kollégium tagjaként a Budapesti Tudományegyetem hallgatója. 1931. áprilisában kitüntetéses alap- és szakvizsgával, dicséretes pedagógiai vizsgával matematika-fizika szakos középiskolai tanári oklevelet szerez.
Az egyetemen és az Eötvös Kollégiumban köt szintén életre szóló barátságot későbbi sógorával, Bakos Tiborral, aki tanári tevékenysége mellett a Középiskolai Matematikai Lapok című folyóirat szerkesztője volt élete végéig. Már negyed, ötödéves korában „névtelen” szerkesztője a „Természettudományi Ismeretek” című négykötetes kiadványnak, az akkori Vallás és Közoktatási Minisztérium megbízásából (dr. Nevelős Gyula főov, miniszteri tanácsos szervezésében).
Amikor végez, 1931-ben nincs tanári állás! Felügyelő-tanári feladatot kap az Egri Érseki Szent József diákotthonban. Itt a délelőttjei szabadok, beiratkozik az Egri Érseki Jogakadémiára, (1931-32) államtudományi doktorátust szerez 1936. májusában a Pécsi Tudományegyetemen.
A „Bayer tanár úr” 1932 októberében lett a Pesterzsébeti (1950-től Budapest XX. kerületi) Kossuth Lajos fiúgimnázium
„óraadó,” majd „helyettes,” végül 1937. júliusában kapott kinevezés szerint „rendes” tanára.
Tanítási munkája mellett az igazgató „jobbkeze,” mindenes, pl. órarendkészítő, díjkezelő, az ifjúsági könyvtár, a fizikai szertár őre, …
Tanári tevékenységében egyértelműen az igazgató-édesapától tanultak, az általa elvártak az iránymutatók, meghatározók.
Tanítványai életre szólóan megszeretik. Kiemelkedő tanulmányi eredményeket mutatnak fel az iskolában, az egyetemeken, az életben. Évtizedekig megkeresik tanácsért, beszélgetésekre, eredményeik elmondására.
Szerénységére jellemző, hogy ezen időszakról alig van hátrahagyott feljegyzése. A tanítványok visszaemlékezéseiből az általa szerkesztett „Kossuth évkönyv” tartalmaz néhányat. Visszaemlékezéseiben a kiemelkedően sikeresek jelennek meg.
Az 1937-ben érettek:
- dr Jókay Lóránd, a Magyar Jogászszövetség főtitkára;
- Fanta Mária, író;
- dr Gyürky Rudolf, az Országos Béketanács elnökségi tagja (+1978).
Visszatérve a 30-as évekre:
A Kossuth Lajos fiúgimnáziummal egy utcában, a Török Flóris-ban, tőle kb. 200 m távolságban kezdte meg működését Kalmár Ilona vezetésével egy magán leánygimnázium, mely 1933-ban történelem-földrajz, művészettörténelem szakos tanárt keresett. Az egyetemi jóbarát, Bakos Tibor állástalan nővére éppen ilyen diplomával rendelkezett. Így került az ő közreműködésével, későbbi felesége, Bakos Magda, Pestszenterzsébetre.
Szüleink, Bakos Magda, az „Angyal” és a „Bayer tanár úr”
1937. júliusában házasodtak össze, néhány nappal a „rendes tanár”-i kinevezése után. Öt gyermekük született.
- József (1938- ), (vasút-)gépészmérnök, a Ganz-Mávag Járműgyárának főkonstruktőreként ment nyugdíjba,
- Márta (1939- ), a volt BM Kórház és Rendelőintézet belgyógyász főorvosaként került nyugdíjba,
- Magdolna (1941- ), a Fővárosi Gyógyszertári Központ – ma Pharmafontana – szakfelügyelő gyógyszerészeként fejezte be aktív pályafutását,
- Éva (1943- ), fogszakorvosként dolgozott, nyugdíjasként is dolgozik.
- István (1951), betegen született, 3 hónapot élt.
A négy felnőtt gyerek a szülői házban – gyakran igen nehéz anyagi körülmények között – tanulta meg, látta a példát a becsületes, igényes kötelességteljesítésre, a korrekt emberségre. Mind a négyen több vállalati, és magasabb szintű elismerést, kitüntetést is kaptak.
A feleség, Bakos Magda gyakorlatilag egész aktív életét a „leánygimnázium”-ban tanította végig. Az iskolát 1948-ban államosították. Változott a neve, átköltözött másik épületbe, Magdi Néni, az „Angyal” maradt, míg végül Ő is elballagott nyugdíjba, utolsó végzős osztályával. (1964)
Ebben, az „Angyal” minőségben állt élete végéig (1989, szeptember), több, mint ötven éven át férje mellett, életük számos viszontagsága, öröme, bánata, gondja közepette.
A feleség és anya szerepkörön túl szakmai, pedagógiai, és emberi kérdésekben aktív tanácskozó partner, segítő társ is volt. Halála utáni ügyintézések során minden erzsébeti hivatalban, néhány percre megállt az élet, amikor az anyakönyvi kivonat az asztalra került. Tanítványai – akik 1937 és 65 között a „leánygimnáziumban” érettségiztek – és azok leányai, barátai, akik hallottak Róla, emlékeztek.
Ők, mindketten olyan pedagógusok voltak, akik igényes, magas szintű feladat-végrehajtást követeltek – meleg szeretettel, korrekt emberséggel, személyes példával neveltek.
Az 1938 őszén felépült családi házat már 1944 tavaszán körülbombázták, lakhatatlan volt. A család Mezőkövesden, a szüleinél élt. Az oda beszállásolt katonatisztek tanácsára – biztonságosabb lehet a nagyváros, mint az esetleg ismételten (végül is, háromszor) „gazdát cserélő” vidéki település – a Család október végén visszajött Budapestre, egy nagynénihez.
Innen vitték el édesapánkat „öt perc igazoltatás”-ra, ami 1945. január 15-től 1947. augusztus 18-ig tartott, a Donyec medencében, szénbányában, vasútépítésen – „malenkij robot !” – de hál’ Istennek, haza jött.
1947. őszén – más hasonló sorsúakhoz hasonlóan – felépülésre „betegszabadságot” kapott, de már novembertől fokozatosan munkába állt (dolgozók gimnáziuma). Ebben a tanévben – állományilag „a fiúknál” maradva – decembertől a lánygimnáziumban helyettesített egy tartós betegség, talán szülés miatt kiesett matematika-fizika tanárt. Eredeti munkakörébe az új tanévben tért vissza.
1947 novemberétől 1957 júniusáig délutánonként, esténként szervezetten tanít.
- A Csepel Művek Dolgozóinak Műszaki Középiskolájában (gépészeti technikumában),
- A Budapesti Műszaki Egyetem Csepeli Tagozatának előkészítő tanfolyamán, esetenként első évfolyamán,
- A XX. kerületi Dolgozók Gimnáziumában,
- 1952-57 között a Központi Tisztiház Dolgozók Gimnáziumában.
Heti tanítási óráinak száma elérte az 56 - 58-at 1948 - 50-ben. Ez különösen a szakfelügyelői tevékenység másfél évében jelent igen nagy megterhelést. Ezen esti tanítványaival is kialakult az az emberi kapcsolat, mint a reggeli gimnáziumi ifjakkal. Ismételten hívták találkozókra, keresték fel tanácsért, köszöntéssel. Több esti tanítványa került jelentős beosztásba, lett sikeres vezető.
Középiskolai, nappali tanári tevékenysége az 1951-52-es tanév első félévének végén lezárul. Öveges József javaslatára - aki ekkor a fővárosi középiskolák fizika szakfelügyelője – előbb matematika-fizika, majd csak fizika szakfelügyelői megbízatást kap, kezdetben csak a főváros egy részére, majd a teljes fővárosra és Pest megyére, az általános iskolákat is beleértve.
A Központi Pedagógus Továbbképző Intézet (KPTI) 1952. júliusában jött létre. A Fizika Tanszék vezetője: Dr. Bayer István.
Már 1954-ben megjelenik az első tanári segédkönyv – ő a három szerző egyike – az általános iskolák VIII. osztályában tanítóknak: „Az elektromosság tanítása” (Az elsőt rövidesen követte a második kiadás.) E széleskörű, igényes szakmai munka feltétlen részese volt az 1968-ban elért nemzetközi tanulmányi sikernek: Egy igen széleskörű felmérés során, 14-éves magyar gyerekek – több nyugati, nagy országot megelőzve – biológiából az első, fizikából és kémiából a második helyezést érték el – Japán mögött.
Az Eötvös Lóránd Fizikai Társulat 1951-től nagyobb városokban már rendszeresen tartott 3 – 5 napos „Vándorgyűléseket.” A magas szintű tudományos programok mellett mindenkor jutott egy – egy nap a középiskolai fizikatanítás időszerű kérdéseinek megbeszélésére.
Innen csak egy, akkor nem könnyű lépes volt, hogy 1957-ben megszervezte, elindította – Varga Zoltán szakfelügyelő közreműködésével – a Fizikai Társulat és a KPTI (Központi Pedagógus Továbbképző Intézet) közös rendezésében a középiskolai fizikatanárok országos, évenként ismétlődő tanácskozását. A résztvevők száma 300-400 között mozgott. A rendezvény tematikája évenként tervszerűen változott, rövidesen nagyszabású eszközbemutató is társult hozzá. A tanácskozások értékét növelte a középiskolai fizikatanárok részére alapított Mikola Sándor emlékdíj évenként ismétlődő átadása.
E rendezvénysorozat, „mozgalom” a 70-es évek elejétől kiterjedt az általános iskolai fizikatanárok szakmai, társadalmi „továbbképzésére” is. Ebben a fő érdem már dr. Zátonyi Sándoré, aki 1971-ben átvette (Bayer) Pista (Bácsi) – szinte sohasem „Tanszékvezető kartárs,” esetleg „Tanár úr” – örökségét.
Nyugdíjas évei alatt:
1979-ben elkészült a pestszenterzsébeti (1950-től Budapest XX: kerületi) Kossuth Lajos Gimnázium 60. évi jubileumi évkönyve. A négytagú szerkesztőbizottság egyike volt, de az adatgyűjtés, szerkesztés meghatározó, döntő részét ő végezte.
1986-ban elkészült a Mezőkövesdi I. László (1990-től újra Szent László) Gimnázium és Közgazdasági Szakközépiskola 75. évi jubileumi évkönyve. Ennek felelős szerkesztője volt, az adatgyűjtés, rendezés döntő részét, a nyomdai tárgyalásokat, a korrektúrát ő végezte.
„E két évkönyv összeállításával hálámat igyekeztem leróni a mezőkövesdi isko-
lának – elsősorban Édesapámnak, tanáromnak, az iskola alapító igazgatójának
– és a pesterzsébeti gimnáziumnak, melynek 1932 – 51 között tanára voltam.”
Évekig, minden hónapban volt egy Mezőkövesdi Öregdiákok Baráti Köre összejövetel. A budapesti szekció találkozóit, azok kulturális programját ő szervezte, a pogácsáról és üdítőről mi gondoskodtunk. Mi, a család, nagy örömmel működtünk közre, előadásokkal, szállítással. Édesanyánk művészet-történeti, magam úti élménybeszámolókkal. Önéletrajzi írásait 1988 júniusában lezárta, de hál’Istennek még néhány évig köztünk lehetett.
Kitüntetései:
- 1954. augusztus 20. Az Oktatásügy Kiváló Dolgozója, a közel 20 éves tanári, majd szakfelügyelői munkájáért, a két éves KPTI tevékenységért.
- 1958. március 15. A Kossuth díj III. fokozata, az általános és középiskolai fizika-tanítás terén végzett kiváló munkásságáért.
- 1965. december 7. Az Oktatásügy Kiváló Dolgozója, az „Újságíró napon,” az Országházban (d.e.), az újságíró házban (d.u.) a „Fizika Tanítása” módszertani folyóirat szerkesztéséért.
Ugyanekkor kapta ugyanezt az elismerést a Középiskolai Matematikai Lapok szerkesztéséért, barátja és sógora, Bakos Tibor.
Az „Oktatásügy Kiváló Dolgozója” kitüntetés átvétele (1965) (Ilku Páltól).
- 1971. január 18. A Munkaérdemrend arany fokozata, a csaknem húsz éves KPTI / OPI munkáért, az Intézetvezetés javaslatára.
- 1977. augusztus 29. A Munkaügy Kiváló dolgozója, a Magyar Pedagógiai Társaság Számvizsgáló Bizottságának elnökeként végzett tíz éves társadalmi munkájáért, Debrecenben.
- 1984. március 17. Kiváló Társadalmi Munkás, - a Hazafias Népfronttól, a Mezőkövesdi Öregdiákok Baráti Körének megszervezésében és működtetésében végzett munkájáért.
- 1985. augusztus 20. A Szocialista Kultúráért, - a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Tanács VB javaslatára, a Művelődésügyi Minisztériumtól, a mezőkövesdi évkönyv szerkesztéséért.
- Ezen kívül négy alkalommal, 1972, 1977, 1982 és 1987-ben kapott a Budapesti Műszaki Egyetem Csepeli Tagozatán végzett mérnököktől, tanítványaitól művészi kivitelű emlékplaketteket, „hálás köszönettel.”
- A Magyar Pedagógiai Társaságtól 1970-ben „Comenius emlékérmet,” iskolatörténeti kutatásokért művészi bronz emlékérmet kapott.
- A Budapest XX. kerületi gimnáziumtól „Az intézetben végzett közel húsz éves tanári munkáért és az évkönyv szerkesztéséért, az iskola fennállásának 60. évfordulóján” (1979-ben) babérkoszorúba foglalt „Kossuth domborművel ékesített plakett”- et kapott.
Ennek családi folytatása is lett. Fia 1956-ban és az ő gyerekei is 1982, 1984, 1988-ban ugyanebben az iskolában végeztek. A legutóbbi, B. Gábor, az ötödik a hét unoka közül, ballagásakor ugyanilyen Kossuth emlékplakettet kapott, kimagasló tanulmányi, közösségi és sporteredményeinek jutalmául.
Az utolsó évek.
Az 1988-as év májusban meghozta az első dédunokát is. Gábor kitüntetése ezt követte júniusban.
Az 1989-es év két további dédunokát hozott és a nagy törést, elveszíti élete, munkája igaz társát, édesanyánkat, „Az Angyalt”! Ez kezdetben szinte megbénítja, de aztán „új erővel felkelt, megint” (Madách), hozzákezdett édesanyánk munkájának, életének méltó emléket állítani, a „Kalmár Ilona,” majd „Bagi Ilona” „Leánygimnázium” évkönyvéhez, történetéhez adatokat gyűjteni. Ez a munka elhúzódott, nehezen haladt, nem tudta befejezni. Az összegyűjtött adatok az iskolaalapító unokahúgához kerültek és beépültek a „Pesterzsébeti leánygimnázium emlékkönyvé”-be. Ö, Kökény Sándorné, Kalmár Veronika állította össze az iskola történetét, jelentette meg 2004-ben – belefoglalva a kapott anyagot – a helyi múzeum támogatásával.
Aktívan figyeli az újságokat, a rádió és a TV műsorokat. Széles ismeretanyagára támaszkodva levelez, korrigálja, kiegészíti az olvasottakat, látottakat. Lelkes családfa-kutatást folytat. Nagy örömmel vett részt édesanyja első unokatestvérének, Pajtás Ernőnek, a Koronaőrség egykori ezredesének, farkasréti díszes, újra-temetésén, aki 1945-ben, a világháború végén, kis egységével némettől, orosztól megmentette a magyar koronázási ékszereket. Közösen csodálhattuk meg az egykori, már őszülő koronaőröket, az eredetivel azonos díszegyenruhában. Új rokonokra talált, építhette velük a kapcsolatot.
Tankönyvírás
Összesen 17 középfokú iskolai fizika tankönyvre került rá a nevem szerző, társszerző, átdolgozó megjelöléssel.
Folyóirat szerkesztés
A „Természettudományok Tanítása” című módszertani folyóirat (Oktatási Minisztérium, Tankönyvkiadó) 1955-től jelent meg, 1958-tól évenként 6 alkalommal. Ő a „fizika” rovat szerkesztője (dr. B. I. KPTI).
Irodalmi munkásság
A módszertani lap szerkesztésével kapcsolatban, de attól függetlenül is, legalább 120 – 130 nyomtatásban, sokszorosításban megjelent cikk, tanulmány alatt szerepelt szerzőként a neve, az 1932-től eltelt közel hat évtized alatt.
Egyéb tevékenységek
OPI tevékenységének utolsó szakaszában a feladatlapos tudásszint felmérés téma került a középpontba.
1967-ben a magyar pedagógia történetében ötödször alakult meg a Magyar Pedagógiai Társaság. A szervezőtitkár felkérésére a Társaság Számviteli Bizottságának elnöke lett. Ezt a megbízatást 1983-ig látta el. Pénzügyi éves beszámolói a társaság folyóiratában, a Pedagógiai Szemlében rendszeresen nyomtatásban is megjelentek. Egyidejűleg bekapcsolódott a
Társaság neveléstörténeti szakosztályának tevékenységébe is.
Megemlékezések:
1. A Kossuth díj átvételekor: (1958. március)
A kitüntetettek nevében Ő köszöni meg a kitüntetést:
„Megilletődéssel mondok köszönetet az MSzM Pártnak és Népköztársaságunk Kormányának e magas elismerésért és bizalomért, amivel minket ebben a kitüntető megtiszteltetésben részesített. Az elismerés és a bizalom az az erő, ami szárnyakat tud adni a hivatásával, munkakörével – szívvel, lélekkel – összeforrott ember számára. …. A díj nem csak eddigi munkánk elismerését jelenti, hanem a bizalmat is, a továbbiakhoz, népünk és országunk előbbre vitelében. ….
Ezen a számunkra felejthetetlen szép napon őszinte szívből kívánom, hogy Kossuth Lajos tüze és lendülete – a 110 év távlatából, 1848-ra gondolva – forrassza egybe felelős vezetőinket és minden … magyar embert, népünk előbbre vitelének, országunknak, közös ügyünknek … érdekében."
TANÁR ÚR KÉREM !
(Népszava 1958.03.16.)
Gratulálni szeretnénk Önnek, kilenc év előtti pesterzsébeti hallgatói, akiket 1949-ben a Dolgozók Gimnáziumában érettségire készített elő. Az akkori 18 munkásból ma heten mérnökként dolgozunk, a többiek is megtalálták képességeiknek megfelelő helyüket.
Nem csak nekünk, Önnek is „második műszak” volt az esti előadás, mégsem láttuk soha az arcán a türelmetlenség, vagy a fáradtság jeleit. Emlékszünk, milyen gonddal készített elő bennünket a dolgozók gimnáziumainak tanulmányi versenyére.
Most, amikor a Kossuth–díjról értesültünk, örömmel állunk be mi is az ünneplők sorába. A tanítványok hálás szeretetével köszöntjük Önt, köszönjük, hogy bízott bennünk, kétkezi munkásokban.
További sok sikert kíván a XX. kerületi Dolgozók Gimnáziuma
1949-ben végzett hallgatói nevében: Molnár Sándor okl. gépészmérnök
2. Nyugdíjazásakor, az Intézetbe érkezett levél:
Kedves Pista Bácsi !
Meleg szeretettel köszönjük a sok, értékes szakmai ismeretet, szemléletformálást, módszertani tanácsot, amit hosszú éveken át szakfelügyelői munkánkhoz kaptunk.
Köszönjük a magyar fizika oktatásért kifejtett lelkes, példamutató, fáradhatatlan munkádat, igaz emberi és baráti segítségnyújtásodat. Őszinte köszönetet mondunk hazánk valamennyi általános iskolai szakfelügyelője, fizika tanára nevében, akik annyi emberséget, tárgyszeretetet, hivatástudatot tanultak Tőled!
1970. november
A megyék és a megyei jogú városok
25 általános iskolai szakfelügyelője.
3. Nyugdíjazása utáni években ismételten kap elismerést:
Dr. Grétsy Lászlót, tanítványát, az országosan ismert, elismert nyelvészt, kandidátust idézi a KÖZNEVELÉS (1985.05.31) száma.
„A nevelés titka a gyermekszeretetben és a szakmai felkészülésben rejlik” című cikkben. A cím-mondatot így folytatta a Tanár úr: „ezek nélkül nem szabad katedrára állni! A mai pedagógusoknak még üzente: Szeressék ezt a pályát, ne riadjanak vissza a nehézségektől, mert nincs ennél szebb foglalkozás, hivatás!”
Visszatérve arra, amit a tanítvány a 60-éves évkönyv bevezetőjében írt az iskoláról, melynek egyik meghatározó személyisége volt tanára:
„A Te kötelékedbe tartozó diákokat egész életükre hozzád és egymáshoz fűzi legendás hírű közösségi szellemed, az a nagyszerű közösségi tudat, amely még a háború legsötétebb éveiben is – kisdiákságom idején – jellemző volt Rád, utána pedig még inkább sajátoddá vált.”
Munkájának folytatója, Zátonyi Sándor levele az ő nyugdíjazásakor:
Kedves Pista Bácsi !
….. Ezekben a napokban – természetszerűen – sokat gondolok arra az időre, amikor még mint szakfelügyelő jártam a KPTI -be, OPI -ba. …Később, mint az Intézet munkatársa. Sokat gondolok arra a sok-sok segítségre, szakmai, pedagógiai útmutatásra, utolérhetetlen figyelmességre és emberi törődésre, amit Tőled kaptam, amiben mindannyiunkat részesítettél. Sokat emlegetjük, ha együtt vagyunk, akárcsak néhányan is a „régi tanítványok” közül. ……..
Engedd meg, hogy tisztelettel és szeretettel, ez alkalommal is köszönetet mondjak, mindannyiunk nevében:
Sopron. 1988. április.
Sándor
Bayer József bemutatta édesapja életútját az interneten.
Szerkesztőségünk rövidített formában rögzítette a honlapon a volt Bagis diákok számára
e szakmai és családi vonatkozásban egyaránt tartalmas és kimagaslóan értékes életpályát.
Dr. Bayer István haláláról a honlapon külön oldalon emlékezünk.
2010 június
«« Vissza ««
Észrevételeket és javaslatokat a dokaistvanne@gmail.com e-mail címre várjuk.