Megemlékezés tanárainkról

Utolsó útjára nagyon sokan kísérték, tanítványai, barátai, fizika tanárok az ország különböző pontjairól.

Ravatalánál, sírjánál megszólaltak tanítványai, a számára oly fontos két város, két iskola képviselői.

 

A mezőkövesdieket hivatalosan a polgármester, a gimnázium és a diákotthon igazgatója képviselte.

Az általa nagyon szeretett Öreg Diákok Egyesülete külön is búcsúztatta.

 

Egykori Kossuth-os diákjai nevében Dr Devecseri Benő (1941-ben érett) a következőket mondta:

 

„…. Búcsúzom szeretett osztályfőnökünktől, a pedagógustól, aki ….

diákok százaiba oltotta be a reáltudományok (matematika, fizika) szeretetét.

…. Búcsúzunk a lelkes tudóstól, aki kiérdemelte a Kossuth díjat.

…. Búcsúzunk a nevelőtől, aki mint osztályfőnök belénk plántálta

…. Tanultunk Tőle emberséget, becsületet, az ember és a munka szeretetét,

megbecsülését, a közösségi élet értékét, lendületet, kitartást és használható tudást.

Megkaptuk azt a biztos alapot, melyet alkalmazni, felhasználni tudtunk az életünkben.

Szerető lényének és munkájának

emléke megmarad, amíg él és virágzik szeretett iskolánk.”

 

 

Halálának híre megjelent országos lapokban is.

Megemlékező írások jelentek meg többek között a Fizikai Szemlében (1994/6- Zátonyi S.),

a „Pestszenterzsébet” c. lapban, a Mezőkövesdi Újságban.

 

10 évvel később, a „Pesterzsébet” újságban Dr Rubóczky István írta:

 

„Tíz éve helyeztük örök nyugalomra

aki 1932-51 között gimnáziumunk tanára, majd igazgatóhelyettese volt. …..

1958-ban Kossuth díjat kapott. …..

Megtanultuk Tőle a munka szeretetét is, az önzetlen segítőkészséget,

a közösségi élet megbecsülését.