Tananyagon kívül - Harmatosi Irén 1966 IV. e

Gregusné Harmatosi Irén visszaemlékezése

  Dr. Szilvai Gézáné

 

1962. szeptember elsõ tanítási napján szorongással párosult kíváncsisággal léptem át a Gimnázium küszöbét. Megtalálom-e az osztálytermet, megfelelek-e a követelményeknek? Kik lesznek az osztálytársaim?
Mire gondolataim végére értem, megtaláltam az osztálytermet, és egyedül ültem be az egyik hátsó padba, ugyanis a többiek korábban érkeztek, pedig én sem késtem el.

 

Az elsõ napot az osztályfõnökünkkel töltöttük - Dr. Szilvay Gézáné, Panni néni -, aki ismertette az iskolai rendszabályokat, melyekrõl egyébként szinte mindenki kapott már felvilágosítást felsõbb osztályba járó ismerõseitõl.
Az általános szabályok között szerepelt a kötelezõ köpenyviselet, a téli idõszakban a kék svájcisapka, közepén a gimnázium jelvényével (l. ballagási képek 1962-1966. e. o.), s nem utolsó sorban, az iskolában, tanórán való pontos megjelenés.
Az ünneplõ ruha kék szoknya és fehér matrózblúz volt, fekete vagy fehér cipõvel.

 

Panni néni olyan humorral párosult komolysággal sorolta kötelezettségeinket, hogy azokat fegyelmezetten tudomásul vettük, senkinek nem volt ellenvetése.

 

 

  

  Dr. Bayer Istvánné

 

A tanulást természetesnek tartottuk, sok olyan kimagaslóan felkészült tanárunk volt, akik tovább erõsítették hitünket abban, hogy tanulni érdemes. Az elsõ történelem órán olyas valami történt, hogy az számomra talán egy életre meghatározó volt.
Bejött az osztályba egy idõs, (az év végén nyugdíjba is vonult), kék szemű, egyenes tartású tanárnõ, aki mereven végignézett

az osztályon "leül"-t vezényelt, és csendben megszólalt: Genius loci mondta, és a következõ pillanatban - és a történelem órákon a továbbiakban mindig - néma csend lett a teremben.

 

Bizonyára arra gondolt, hogy tudjuk, mit jelent ez a kifejezés, de valójában egyikünknek sem volt fogalma arról, hogy a hely szellemét, szellemiségét jelenti. Az óra végén, aki figyelt, pontosan tudta, tisztelnünk kell az iskola addigi eredményeit, méltónak kell lennünk elődeinkhez, büszkének az iskola korábbi kiváló tanulóira.

 

A tanárnõt dr. Bayer Istvánné, Magdi néninek hívták, műveltsége, embersége egy életre példa volt.

Tanáraink példát mutattak tudásukkal, pontosságukkal, emberismeretükkel. Elnézték kisebb hibáinkat, botlásainkat, de tudásunk számonkérésében következetesek voltak. A tananyag átadásán túl szinte minden tanárunknak volt néhány perce arra is, hogy meghallgassa éppen aktuális problémáinkat, és azok megoldására rávezessenek minket anélkül, hogy õk mondanák meg helyettünk a konkrét megoldást.

 

 

Négy év után valóban éretten hagytuk el iskolánkat. Hittük, hogy a tudáson kívül a becsület, tisztesség, õszinteség, a mindenkor megfelelõ viselkedés, a rendszabályok betartása elengedhetetlenek további életünkben is.

 

Érettségi oklevéllel a kezemben a továbbtanulás lehetõségét kerestem.
Elvégeztem a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Fõiskolát, késõbb számos szakmai tanfolyamot, tudom, hogy tanulmányaim minél jobb elsajátításához nap mint nap segítséget nyújtott a gimnáziumi években tanáraimtól kapott "szellemiség".

 

 

 

Visszaemlékezve az elmúlt, mintegy negyven évre, elmondhatom, hogy sok-sok tanulással és céltudatos munkával sikeres életpályát tudhatok magaménak.

Ugyanakkor sajnálattal látom, hogy felgyorsult világunkban az általános emberi normákat többször felülírja az önzés, a kivagyiság, a pénz utáni hajsza.
Remélem, hogy ez átmeneti állapot, és nincs mesze az idõ, amikor ismét becsülete lesz a jelenleginél szigorúbb iskoláknak, melyekben a mienkhez hasonló útravalót kapnak a tanáraikra figyelõ és valóban tanulni vágyó fiatalok.

 

 

Meghatódva gondolok vissza a mi ifjúságunkra,

az első osztálytalálkozóra és annak megszervezésére.

 

Budapest, 2008. 02. 28.
Gregusné Harmatosi Irén
az 1962-1966 IV. e osztály volt diákja

 

  A szerkesztõ kiegészítése

Gregusné Harmatosi Irén levelében olvasható Dr. Bayer Istvánné tanárnõ kimagasló egyéniségének hatása az elsõ osztályos diákra, s aki egész életében megõrizte lelkében azt az érzést, amit egy elsõ találkozás alkalmával kapott.

A tanárnőtől idézett latin kifejezést felvezettük a Tantestület cím alatti oldalra is.

 

Rajta kívül más is részesült ebben a felemelõ érzésben, akinek egész jövõjét meghatározta Bayer Magdi néni élete és munkássága, akit példaképül választott, s tartott meg egy életen át.
Albert Zsuzsanna - Angyal c. diákkori emlékeirõl szóló írása.