Diákévek 1955-1959 IV. c, a repülős osztály

Pelsõczi Éva sz. Burger Éva visszaemlékezése

 

Azokban az években mi voltunk a "repülõs osztály". Osztályfõnökünkkel együtt, - aki másodikos korunkban Bolemányi Irén volt - egy hármashatárhegyi kirándulás alkalmával beleszerettünk a vitorlázó repülésbe. Akkoriban ott repült valamelyik minisztérium repülõklubja, s akinek volt húsz forintja, azt elvitték egy iskolakörre repülni.

Akinek nem volt erre pénze, az beiratkozott a repülõklubba, s megtanult repülni. Az osztály repülõsei Burger Éva, Faják Katalin, Farnadi Emese, Hoffmann Anna és Maróti Ilona voltak. Ez a kaland 1957, 1958-as években a nyári repülõtáborok alkalmával összekovácsolta a kis közösséget, de sajnos egy tragikus esemény ennek véget vetett.

1957 tavaszán volt az a hármashatárhegyi kirándulás, amikor megérintett bennünket a "suhanó szárnyak " szele. A tábor kifejezetten repülõs tábor volt, oda Bolemányi tanárnõ nem jött el, csak az oktatásra, tanfolyamokra.

 

Néhány fotó ebbõl az idõbõl:

 

 

Balról:  Burger Éva, Maróti Ilona,
Farnadi Emese, Reiter Edit

 

 

Repülõs Gráciák

Balról:  Gyüre Magdi, Burger Éva, Maróti Cila, Farnadi Emese

 

 

Balról:  Farnadi Emese, Burger Éva, Bolemányi Irén osztályfõnök, Maróti Ilona, Faják Katalin

  

 

Mi öten az elsõ táborban - ami Bugyi község mellett volt - 1957 nyarán teljes létszámban résztvettünk. Ekkor majdnem történt egy baleset, egyik társunk elsõ iskolakör repülése alkalmával nem oldotta le a vontatókötelet, elfelejtette, el kellett vágni a kötelet, s csak a véletlennek volt köszönhetõ, hogy nem történt tragédia.

Ezen a nyáron repültünk elõször egyedül, de a B vizsga csak kettõnknek sikerült, Emesének és nekem. Még ki-kijárt mindenki ezen a nyáron a repülõtérre, de csak hárman repültünk tovább. Emese és én már egyedül repültünk, Maróti Cila tovább gyakorolt.

 

 

Emese egy kecskeméti látképet küldött nekem egy alkalommal a MÁVAG repülõtérre.
Ez a kézírásos lap emlék maradt nekem TÕLE.

 

A következõ évben, 1958-ban már Dunakeszi-Alagon repültünk, mert a honvédség elvette a Bugyi melletti repülõteret. Dunakeszire már csak hárman jártunk rendszeresen, a többiek néha ki- kilátogattak, így Bolemányi tanárnõ is.

Emlékszem, kettõnk közül Emese volt a sokkal jobb repülõ, semmi félelemérzet nem volt benne, míg én már korábban is "majrés" voltam kicsit. Talán jobb lett volna, ha neki is erõsebb lett volna a veszélyérzete. De hát azt hiszem ez valahogy génjeinkben van, nem tehetünk ellene semmit.

 

Fotók Emesérõl a repülõtéren, azon a bizonyos napon.

 

 

És ekkor megtörtént a tragédia. Farnadi Emese felszállt a gépével, majd a gép váratlanul lezuhant és Emese életét vesztette.

A temetésen szomorúan vettünk búcsút Emesétõl, a repülõsökkel és az osztálytársakkal együtt kísértük utolsó útjára.
A temetés után abbahagytuk a repülést, részben szülõi tilalom, részben a félelem miatt. Csak Maróti Ilona járt még ki jó ideig baráti kapcsolatai miatt.

Így ért véget az osztály repülõs korszaka.

 

Bolemányi Irén osztályfõnökünkkel egy szalagavatón vettünk részt. Akkor készült ez a fotó.

Itt még együtt volt velünk Farnadi Emese is.

 

Hölgyek az ülő sorban balról jobbra:  Farnadi Emese édesanyja, mellette takarva: Emese,
Burger Éva, Maróti Ilona, Bolemányi Irén osztályfõnök, Az álló hölgy:  Faják Katalin

 

Az oldal összeállításához a szöveget írta és a fotókat beküldte:
Pelsőczi Éva sz. Burger Éva