Tantestület

1989. szeptember 27-én Makay Magdolna kedves tanárunkkal beszélgettünk hármasban Krassói Kornélia (1958/A) munkahelyén, a Jedlik Ányos Gimnáziumban – írja Kalmár Veronika. Éppen a tanári csoportképet nézegettük, amely 1936-ban készült.

Magdolna emlékeiről beszélt. A magán-leánygimnázium szigorú iskola hírében állt. Megkérdeztük miben állt az igazgató szigorúsága?

 

„Kalmár Ilona szigorúsága abban állt, hogy nagyon magas követelményeket támasztott elsősorban magával szemben, és ezt kívánta meg a többi kartársától is. A legcsekélyebb lazaságot sem tűrte. Engem nagyon jól ismert, sokat teázgattunk esténként, de ezzel nem lehetett visszaélni. Elvárásai mindenkivel szemben azonosak voltak. Így tudott egységes tanári kart kialakítani.

Kalmár Ilona jól ismerte az egész iskoláját, és mindenkinek a sorsa érdekelte. Nagy pedagógus volt.

 

Kezdettől fogva az igazgató lehetősége és felelőssége volt, hogy kiket választ munkatársaiul:

aki megfelel a képesítési előírásoknak (ez jogszabály szerinti követelmény), és aki vállalja az új iskola létrehozásából adódó többletfeladatot és áldozatot vállal – minél kisebb egy iskola, annál többféle feladat hárul egy-egy pedagógusra - , és vállalja azt a szellemet, amely ebben az iskolában meghatározta a nevelést. Érthetően ez utóbbiakhoz volt nehezebb megfelelő embert találni, hiszen képesített tanárban a csonka országban nem volt hiány, bár mindenki inkább a biztos állami kinevezést kereste.

Szerencsére családon belül is több okleveles középiskolai tanár közül lehetett választani, és egyetemi ismeretségük alapján is volt merítési lehetőségük.

Nem találtam leírásból idézhető nyomát a követelményeknek; diákkori személyes benyomásaim és családi emlékeim alapján fogalmazom meg: művelt (ez több, mint a képesített!), széles látókörű,  becsületes, tisztességes, munkaszerető, humánus felfogású kollégákat kerestek a leánygimnázium tanári kara tagjaiul. Értelmiségieket, akik képesek az értelmiségi lét felé megnyitni a lehetőséget a pesterzsébeti leányok előtt.

1945 júliusában – amint az iskola fenntartásával kapcsolatban már olvashattuk – a vallás- és közoktatásügyi miniszter az intézet igazgatóját és nyolc tanárát állami igazgatóvá, illetve állami rendes tanárrá kinevezte, szolgálati idejük beszámításával. Ezzel befejeződött az iskolának az az időszaka, amelyben az igazgató maga választotta ki munkatársait.

A magán-leánygimnáziumhoz helyezett új kollégák többsége azonban ezután is harmonikusan illeszkedett a tanári kar régi tagjaihoz: megérezték az iskola szellemét, elfogadták nevelési elveit, s a tanulókért és művelődésükért áldozatkészen munkálkodtak.