1964 IV. b - Laurencz Katalin verse

A jubileumi osztálytalálkozó alkalmából

Emlékezés

 

 

Hogy most itt vagyok,

Magdié az érdem!

Hogy miért jöttünk el,

Hát én is ezt kérdem?

 

Elrepült ötven év...

Az nem lehet

Itt mindenki fiatal,

Főképp az emlékezet

Jó visszaemlékezni tanárainkra

Szégyellve gondolni a félresikerült órákra,

Amikre készültünk, és amikre nem

Ha a vizsgára gondolok

Még most is megfájdul a fejem.

 

Az elmúlt időszak

Úgy hat az emberre

Jó szívvel gondol arra is,

amelyik órát nem kedvelte

A kémiát, a szigorú Vali nénit,

Vagy az accusativusos Mária nénit,

Vagy "Kavics-ot" , hát őt nem szeretni nem lehet

Bár, a mai napig sem fekszik nekem a matek

 

És a lányok, a lányok!

Hogy szétszóródtak

Pedig megfogadtuk, hogy találkozunk

Csak sokáig nem jött el az a nap,

Mert vonzóbb volt a nagybetűs ÉLET

S kinek, hogy alakul sorsa?

Van akinek sikerült álma,

S van, aki nem tudja még

Most sem, hogy mit is

Csinált volna szívesen

 

De az életben - úgy látom, érzem,

Mindenki helyt állt kenényen.

Születés és elmúlás,

Mindenkit elkisért,

Nevettünk és sírtunk

Mikor épp ezért, vagy azért...

 

Nem változtunk sokat,

Mindnyájan fiatalosak maradtunk,

E találkozó örömére még,

A fogyókúrát is feladtuk.

Köszönjük a sorsnak,

Hogy megéltük-e napot,

És bízunk abban, hogy elérjük a 60-ot!

 

2014.május 24. Vavráné Laurencz Katalin

 

A vers formája: Tréfás májusfa

Bemutatásra került: 2014. május 31.