Emlékezés osztálytársainkra
«« Vissza ««
Emlékezés Varga Annára
Az osztály egyik eminens diákja. Szorgalmas tanuló, minden órára felkészül a tananyagból, ha felszólítják, felelete kifogástalan, ha a tanár az osztályhoz kérdést intéz, ő az egyik, aki azonnal jelentkezik. Nem tolakodóan, lehetőséget ad érvényesülni osztálytársainak is, de ha őt szólítják, mindig tudja a helyes választ.
Mi, az osztálytársai Ancsának szólítottuk Őt.
Szerény, jó indulatú, segítőkész. Az osztályban mindig az első padban ült. Most, hogy az osztály fotóját nézem, látom, maga előtt tartja a kabala macit, pedig neki nem volt szüksége kabalára egy jó osztályzathoz, bár ki tudja, mit jelentett ez az ő számára. 1966 IV. e osztályban érettségizett. Tervezzük az öreg diákok következő találkozóját. Váratlanul kapjuk a szomorú hírt, hogy Anna már elbúcsúzott tőlünk, csendben, halkan, ahogyan ez mindig jellemző volt Rá.
Nézem a ballagási fényképet, ahol búcsúztunk régi iskolánktól.
Most Annától búcsúzunk.
Szeretettel emlékezünk Rá, kedves, szolid mosolyára. Fiatalon szólították Őt, Fentről, s ő vállalta, hogy feláll, és ismét elmondja a leckét, de most nem az osztályban, nem a diáktársai előtt, s nem a tanár felkérésére.
Számot ad becsületes, szorgos életéről az Isten színe előtt. Büszkén, öntudatosan teszi ezt, ahogy az életbe elindult.
Osztálytársai nevében elköszön Tőle
Harmatosi Irén, Zwick Magdolna, Rácz Mária
Nyugodjék békében!
"Midőn a roncsolt anyagon Diadalmas lelked megállt;
S megnézve bátran a halált, Hittel, reménnyel gazdagon Indult nem földi utakon.
Egy volt közös, szent vigaszunk: A LÉLEK ÉL, találkozunk!"
S megnézve bátran a halált, Hittel, reménnyel gazdagon Indult nem földi utakon.
Egy volt közös, szent vigaszunk: A LÉLEK ÉL, találkozunk!"
(Arany János)
* * *
Emlékezés Rozgonyi Évára
A 2011-es osztálytalálkozón Rozgonyi Éva sajnos nem volt jelen. Pontos visszajelzést távolmaradására vonatkozóan nem kaptunk. A következő, 50. év utáni találkozón - Berecz Márta írása szerint - elhangzott, hogy
Rozgonyi Éva 2010. március 26-án elhunyt.
.
2019 tavasza azt hiszem megrázta az osztály tagjait. Szinte riadtan nézünk szét. Visszatekintünk, mi is történt ezzel a szép szőke, szerény, csendes leánnyal az iskolaévek után? A tisztelet, az odafigyelés egymásra mindenkit megillet.
Azért van ez a honlap, melyet 2007-ben az egykori Gimnázium és Szakközépiskolai tanár, Király Csaba megnyitott, - minden volt bagis diák számára, hogy emlékeinket írásunkkal megörökítsük, s a mai világra oly jellemző, sajnálatos nemtörődömség ne legyen rajtunk is úrrá.
Itt a helye néhány szeretetteljes emléknek, gondolatnak.
Valla Éva: Mellettünk ült a padsorban - Vidó Ildi, Cecil, Szalontai Edit, és Molnár Évi és én: Általában velünk volt.
Egyszer voltunk náluk látogatóban családjánál.
Droppa Éva: Igen így volt, de később nem igazán volt elérhető számunkra, pedig többször is tettem kisérletet arra, hogy találkozzunk. Nem akarta és ezt meg is mondta. Sajnáltam, mert szerettem Cecilt.
(Cím: dokaistvanne@gmail.com)
(jobbról balra) Kéri Katalin, Harmatosi Irén, Nick Erzsébet, Kiss Edit - a fénykép tulajdonosa -,
Rozgonyi Éva, Bereczki Margit, Baranyai Rózsa, Galló Mária, Kovács Éva,Tokai Mária,
Nyugodjék békében!
A szeretteink sosem halnak meg. Bennünk élnek tovább úgy, ahogy mindig is éltek. Mi óvjuk a fényüket.
Ha élénken élnek emlékeinkben, így is képesek nekünk utat mutatni, mint a rég kihunyt csillagok fénye,
amely ismeretlen vizeken is segíti a tengeren való tájékozódást.
Matt Haig
* * *
Emlékezés Kéri Katalinra
Kedves Bagis osztálytársaim! Szomorú szívvel közlöm veletek, hogy egyik osztálytársunk, Kéri Katalin eltávozott körünkből. Valla Éva küldte meg részemre Gregusné Harmatosi Irén 2019. március 16-i levelét: „Szomorú hírt kaptam tegnap. Kéri Kati férje hívott fel azzal a szomorú hírrel, hogy Kati elhunyt. A temetése március 29-én 3/4 11-kor lesz, a pestszenterzsébeti Jézus Szíve templom urnatemetőjében. Bp., XX. Csoma u. 15., (Kossuth falva utcai templomként ismert.) Emlékezzünk Rá szeretettel.”
"Tudom, hogy nem jössz, de olyan jó várni, Hazudni kell a szívnek, hogy ne tudjon fájni.
Elvitted a derűt, a fényt, a meleget,
Egy sugarat hagytál csak, drága emlékedet!"
A 45 év után szervezett osztálytalálkozónkon láttam meg először Katalint, hosszú idő óta. Az akkori emlékképek ismét előttem vannak. Miután a kabátomat letettem, visszafordulva, egy halványlila kosztümös „leány” fordult felém. Vártam, hogy belülről megszólaljon egy hang, ki is Ő, miközben megkaptam a súgást is. Ő volt Kéri Kati, akit oly régóta aggódva kerestem, de az internet hozzá nem ált közel, ezért nem találkozhattam vele a közösségi oldalakon. Mikor felismertem, megöleltük egymást és én sírva fakadtam. Hosszú volt az időtáv, amíg nem találkoztunk, s nem tudtam Róla semmit.
2011. október 14. volt. Azóta sem láttam Őt, s most végleges búcsút kell vennünk. Nem tudom elfelejteni azokat a Vele töltött önfeledt vidám hétköznapokat, - az iskolába menvén és a visszafelé úton megbeszélt iskolai élményeinket, - melyek diákéveink örök emlékei maradnak. Az iskolán kívül soha nem találkoztunk, mégis kimondatlan, mély baráti érzés alakult ki bennünk egymás iránt. Az elválás szomorú, de tudom, láthatatlan, csodás virágkoszorú kíséri Őt fel a mennybe.
* * *
Valla Évától tudom, hogy ő Katalin napon beszélt vele. Katalin elmondta, hogy a szívműtéte sikerült, és most minden rendben van. Két fiát emlegette, egyiknél unoka született, határtalanul boldog volt tőle. Később decemberben is üdvözöltük egymást telefonon keresztül. – írja Évike. "Nagyon - nagyon sajnálom, tüneményes teremtés volt.
Megsirattam Őt, végtelenül sajnálom. Nyugodjon békében, most már az angyalok vigyáznak Rá."
Ispán Katalin írta levelében:
"Én sokszor gondoltam rá, a szüleit is ismertem, főleg ált. Iskolásként többször voltam náluk, és ő is többször volt nálam. Gyerekként elvittek a szülei hajókirándulásra, ami nekem sokat jelentett akkor." Nyugodj békében Kati, szeretettel gondolok Rád!
"Én sokszor gondoltam rá, a szüleit is ismertem, főleg ált. Iskolásként többször voltam náluk, és ő is többször volt nálam. Gyerekként elvittek a szülei hajókirándulásra, ami nekem sokat jelentett akkor." Nyugodj békében Kati, szeretettel gondolok Rád!
Egy emlékkép a 2011-es osztálytalálkozóról, ahol Katalin együtt volt társaival
A facebook oldalra kihelyezett búcsúztatónál iskolatársak és osztálytársak jegyezték be tiszteletteljes megemlékezésüket Társunkról, - nevükkel rózsaágat kötve Katalin emlékének.
Búcsúzás a temetőben - Gregusné Harmatosi Irén bejegyzése:
"Ma búcsúztunk Katitól a Pestszenterzsébeti Jézus szíve templom urnatemetőjében. Családtagjain kívül sokan voltak a szertartáson, köztük mi öten, osztálytársai (Harmatosi Irén, Galló Mária, Tímár Ilona, Répás Mária és Törőcsik Julianna). Kati szeretetre méltó, mindig mindenkihez kedves és segítőkész ember volt."
Köszönjük, hogy osztálytársaink képviselték az osztály valamennyi tagját, - lerótták kegyeletüket, - egy élet bezárult. Akik nem voltak ott, és tudomásuk volt Katalin haláláról, azok gondolatban voltak jelen a szertartáson, s mondtak végső búcsút osztálytársuknak. Nyugodjék békében!
Nyugodjék békében!
Kéri Katalintól fájdalmas búcsút vettek családtagjai, ismerősei és egykori osztálytársai. A honlap szerkesztősége nevében tiszteletteljes részvétünket fejezzük ki a hozzátartozóknak.
Emlékét megőrizzük.
* * *
Emlékezés Harmatosi Irénre
45 év után érettségi találkozó - Az 1966-ben végzett IV. e osztály szervezésében
Időpontja: 2011. október 14. Helyszíne: Kispesti Halásztanya
Szervező: Gregusné Harmatosi Irén
A találkozó szervezője az összejövetel helyszínéül a Kispesti Halásztanya kistermét jelölte ki. Mikor kissé félszegen beléptem a főbejáraton, a tőlem jobbra lévő különteremből azonnal meghallottam osztálytársam, Harmatosi Irén csengő, érces hangját, ami az iskolaévek óta semmit sem változott. Így azonnal tudtam, hogy jó helyen járok.
Harmatosi Irénkét is az asztal körüli sétámon köszöntöttem közelebbről. Vele már évekkel ezelőtt sikerült találkoznunk az iwiw-en, sokat leveleztünk és skypoltunk az első időkben, míg fejét nem adta a csodálatos pps anyagok sorozatgyártására, mellyel többek között nekem is, és osztálytársainknak is sok kedves élményt nyújt. Tudjuk Róla, hogy a diákévek elmúltával még most is mindig lelkesen áll hozzá, bármely esemény megrendezéséhez, ezért kaptuk Tőle ez alkalommal is - a 25 éves osztálytalálkozó után -
az idei osztálytalálkozó megszervezését „ajándékul”. A feladatra nem sokan lettünk volna alkalmasak, mely igen kitartó munkát követelt most is. Ő „megtette”. Ezúton is köszönjük fáradozását.
Az idézetek levelekből menüpontban rögzítettük a következő oldalt: Harmatosi Irén levele osztálytársaihoz - 45 éves osztálytalálkozó szervezése 2011. Irénke a ballagási fotókon kívül egy nagyon szép visszaemlékezést írt az "Akkor és most_Tananyagon kívül" menüpont alatt: Harmatosi Irén 1962-1966 e osztály. http://www.bagiszki.hu/2011-10-14-1966-iv-e-osztaly-45-ev-utan-0
Irénke fia értesítéséből tudta meg Ispán Katalin, valamint az internetről Valla Éva osztálytársunk, hogy
Harmatosi Irén, az osztályunk egykori vezető egyénisége egy szomorú májusi napon elhunyt, nincs már velünk.
Nyugodjék békében!
Kedves búcsúzó Osztálytársak!
Nyissátok meg a linkeket, ahol láthatjuk Őt, amint hozzánk szól, hív a találkozóra,
hogy legyünk együtt, ünnepeljünk!
Most mi hívjuk Őt egy utolsó találkozóra.
Takács Józsefné Valla Éva: Nagyon-nagyon sajnálom! Az angyalok őrizzék álmát, nyugodjon békében!
Eszényi Fehér Irén: Nyugodjék békében!
Droppa Éva: Szegény "Csiri", nagyon-nagyon sajnálom! Nyugodjék Békében!
Márton Márti: Ismét elment egy osztálytársunk! Nyugodjék békében!
Nick Erzsébet: Fogy az osztály, engem nagyon megrázott. Egymás mellet ültünk az első padban.
Ispán Kati, Harmatosi Irén, Varga Ancsa és én.
Zwick Magdolna: Olvastam a szomorú hírt. Nagyon nehéz elfogadni.
Kiss Edit: Én is nagyon sajnálom! Nyugodjon békében!
Miskolczi Ispán Katalin: "Búcsúlevél Irénnek: Kedves Irén! Utolsó levelem próbálom megfogalmazni, mely a legnehezebb. Visszagondolva közös múltunkra, nem tudom könnyek, szomorúság nélkül leírni.
Sokat beszélgettünk az iskolából hazafelé és sokszor befejezés nélkül hagytuk abba.
Te az osztály esze voltál én a szorgalma. Ha gondjaim voltak, hozzád lehetett fordulni, sosem voltál elutasító.
Idősebb korunkban nem felejtettél el meglátogatni új otthonomban, mert tudtad, hogy mit jelentett nekem.
Családodban Boldog voltál, de a sors mégis kiszakított ebből.
Ha a lelkek a mennyekben találkoznak, keressük egymást odafent és folytassuk
a földön félbeszakadt beszélgetéseinket. Isten veled, Kati."
Martonné Benczik Katalin: Nagyon sajnálom! Évfolyam társam volt, férjemnek pedig munkatársa!!!
Őszintén együtt érzünk szeretteivel!! "
Férjemmel az APEH-ben dolgozott együtt, illetve onnan ismerték egymást.
Egyszer az APEH kirándulást szervezett a Tisza-tóra, s ott derült ki, hogy mi is ismerjük egymást!
Néha telefonon beszéltünk, de nem volt szoros kapcsolat. Nagyon sajnálom! Nyugodjék Békében!
Szabó Ildikó Holler Lászlóné: Gyertyát gyújtott részvétnyilvánításra.
Részvétét nyilvánította még:
Kézai Béláné, Adrienne Benedek, Martonné Benczik Katalin, Pelsőczi Éva, Czigler Lászlóné
Fábián Erzsébet, Dóka Istvánné
Zwick Magdolna osztálytársunk írt a honlap részére, aki az osztály nevében
elkísérte Irénkét az utolsó útjára:
"Marika - voltam a temetésen. Szívszorító volt."
"A gyászjelentésen két név volt, Gregus László és Gregus Lászlóné Harmatosi Irén.
Most haláluk után is együtt van a férj és feleség.
Nehéz volt a szívem, mikor a két urnát betették a sírba, ahol Irén szülei és nagyszülei nyugszanak.
Folyton hallottam fülemben Irén csicsergő hangját.
Szomorú voltam.
Nyugodjék békében."
A bejegyzés felhelyezésre került: 2021. május 15-én
Dóka Istvánné Rácz Mária
* * *
Emlékezés Eszényi Irénre
"Édesanyám ma - 2022. október 30-án 17.50-kor itt hagyta az életet." - kaptam a szomorú hírt Irénke leányától Fehér Gyöngyitől. Eszényi Irén osztálytársunktól búcsúzunk. Rekviem Drága Barátnőm Emlékére!
Drága Irénkém! Tiszta-lelkű barátnőm!
Búcsú nélkül elhagytál minket. Te, aki az interneten minden reggel köszöntötted Isten szent napját, s én boldogan válaszoltam üzeneteidre. Most hol keresselek Téged?
A ködös hajnalon Te már egy másik, - szebb - világban mosolyogsz le ránk. Itt hagytad szeretett gyermekeidet, csodás unokáidat. Fájdalmas ez a perc, mikor lelkünkbe tolul a sok szép emlék Rólad, s csak azt kiáltjuk, azt suttogjuk: Miért?
Mindig, mindenkihez kedves és jó voltál. Most könnyeinkkel mossuk arcunk, zokog a szívünk. Keresnek az egykori osztálytársak, kikkel minden nap találkoztál. Kedves mosolyod megőrizzük, de lelkünkben dübörög a fájdalom. Szívünk megtelik bánattal és szomorúsággal.
A ködös hajnalon Te már egy másik, - szebb - világban mosolyogsz le ránk. Itt hagytad szeretett gyermekeidet, csodás unokáidat. Fájdalmas ez a perc, mikor lelkünkbe tolul a sok szép emlék Rólad, s csak azt kiáltjuk, azt suttogjuk: Miért?
Mindig, mindenkihez kedves és jó voltál. Most könnyeinkkel mossuk arcunk, zokog a szívünk. Keresnek az egykori osztálytársak, kikkel minden nap találkoztál. Kedves mosolyod megőrizzük, de lelkünkben dübörög a fájdalom. Szívünk megtelik bánattal és szomorúsággal.
Kedves Osztálytársainknak üzenem, hogy aki még nem tudott e szomorú, fájdalmas hírről, itt rója le kegyeletét szeretett társunk, Eszényi Irén emlékére. Egy pillanat, egy gondolat, egy villanás diákkori vagy internetes kapcsolatainkra visszatekintve.
Takács Józsefné Valla Éva: Megdöbbenéssel olvastam a rettenetes hírt. Nem találok szavakat, felfoghatatlan!
Nagyon-nagyon sajnálom! Őszinte részvétem a családnak! Nyugodjon békében, az angyalok őrizzék álmát.
Martonné Benczik Katalin Iskolatársunk: Nyugodjék békében!
Droppa Molnár Éva: Ezt nem hiszem el!!! Részvétét nyilvánította a családnak.
Szabóné Cserepi Erzsébet: Hihetetlen! Nagyon sajnálom! Őszinte részvétem !
Miskolczi Ispán Katalin: Az értesítés megrendít és elszomorít. Nehéz szavakat találni,
amikor egy régi kedves Ismerősünk már nincs többé. Kedves, szép alakját, szavait megőrzöm.
Mély együttérzésem Családjának. Irénke, búcsúzom tőled, keressük egymást a túlvilágon!
Vidi Szikora Edit: Igazán nagyon megtört, hogy meghalt az Irén.
Tavaly voltam nála, a lakásán találkoztunk. Búcsúzom tőle!
Pataki Zwick Magdolna: Nem találok szavakat, szerettem Őt.
Nick Erzsébet: Őszinte részvétem a Családnak. Nyugodj békében Irénke!
Kiss Edith: Köszönöm az értesítésedet Marika, nem tudtam róla.
Nagyon sajnálom az Irént - kedves, aranyos volt. Elment " a "minden élők útján".
Előbb vagy utóbb mi is követjük Őt.
Őszinte részvétem a családnak.
* * *
Búcsút mondott: Szabó Éva Kalwang, Steiermark, Austria
Czigler Lászlóné: Iskolatársunk.
Bognár Péterné, Bognár Alexandra, Fábián Erzsébet
Dóka Istvánné: Drága Gyöngyikém!
Nem könnyű ezt a fájdalmat elviselni. Együtt érzek Veled. Fogadd részvétem!
* * *
"Ami bennem lélek, veletek megy; ott fog köztetek lenni mindig.
Megtalálsz virágaid között, mikor elhervadnak; megtalálsz a falevélben, mikor lehull;
meghallasz az esti harangszóban, mikor elenyészik;
s mikor megemlékezel rólam, mindig arccal szemközt fogok veled állani."
(Jókai Mór)
Nyugodjék békében!
Emlékezzünk!
2016 májusában az érettségi után 50 évvel - a nagy csapat - együtt Irénkével.
Emlékezés Ispán Katalinra
2024. március 29-én kaptam a szomorú hírt.
Drága Katikám! Nagy fájdalommal fogadtam a szomorú hírt, hogy elmentél, búcsú nélkül, itt hagytál minket. Igaz, mi is azon az úton járunk, de az élők a veszteséget nehezen tudják viselni. Te egy nagyon kedves, szerény jó lelkű ember voltál, még az iskolában is mindig kiemelkedtél szorgalmaddal, szerénységeddel és okosságoddal.
Az interneten megismerhettük kedves családi házadat, melyet gyönyörű rózsás kerttel díszítettél. Minden évben szebb és szebb volt a kert, kezed munkája alatt.
Nem tudjuk, hogy történt, - "A mai nap búcsút vettünk testvéremtől, aki 2024.03.15-én váratlanul eltávozott közülünk. – írta testvére. Ez a tragédia egy dolgos nap után történt, Katalinnak megállt a szíve. "
Katikám! Bánattal övezett gondolatainkban benne élsz továbbra is szívünkben, lelkünkben.
Szeretettel búcsúzunk, nem felejtünk!
Búcsúzik egyik osztálytársad: Rácz Mária
Nyugodj békében!
Drága Kati szomorúan vettem tudomásul, hogy némán elmentél és itt hagytál minket,
emlékeid örökké velünk lesznek, és az a kedves szerénységed.
Búcsúzom tőled fájó szívvel!
Sok-sok fotót megosztottál velünk, osztálytársaiddal. Íme az egyik:
Vidi Edit
Az osztálytársak, akik gondolatukat szeretnék megosztani ezen az oldalon,
írjanak Katalin internetes oldalára!
«« Vissza ««
Észrevételeket és javaslatokat a dokaistvanne@gmail.com e-mail címre várjuk.