«« Vissza ««
Kalmár Veronika Emlékkönyvéből és beküldött levelekből
"Az 1980-as évek végén néhányszor - jóval kevesebbszer, mint jólesett volna - meglátogattam egykori osztályfőnökömet, dr. Bayer Istvánnét. Beszélgettünk az iskoláról, az emlékekről, mondta, hogy ideje lenne megírni a leánygimnázium történetét. Reméltem, hogy megírja. Felajánlottam, hogy segítek, legépelem." De erre már nem került sor. Betegsége egyre súlyosbodott."
Dr. Bayer Istvánné
1989. szeptember 24-én meghalt.
"1989. december 3-án összejöttünk néhányan Bayeréknál, és immár szeretett tanárunk nélkül, de családjával együtt - emlékére és tiszteletére - elhatároztuk és végrehajtottuk, amit Ő már korábban kezdeményezett:
Krassói Kornélia a Baráti Kör találkozóján - 1990. április 21-én - beszédében hangsúlyozta, hogy: az iskola múltját elsősorban a már szinte alapítóknak számító két tanárnő, Magdi néni, dr. Bayer Istvánné és Makay Magdolna tanárnő hagyományozták a tanulóifjúságra és a tanárokra."
Diákjai ma is szeretettel és tisztelettel gondolnak Rá
Dr. Bayer Istvánné kiemelkedő pedagógus munkásságát és emberi nagyságát méltatja
két - weboldalon rögzített - szemelvény
"Emlékezés osztályfőnökömre, Dr. Bayer Istvánnéra
Nevét korábbi diáknemzedékek örökítették ránk; mikor tanított minket, természetes volt, hogy ez a neve, később visszaemlékezve rá, édeskésnek éreztem, pedig ő nem volt az.
Valóban angyali volt, de arkangyal, nem lángpallossal, hanem beteljesedve Istennel és igazsággal; jóságos erőfeszítés nélkül, mert erkölcsi erővel; keménység nélkül, mert lágyságában is annyi szilárd nyugalom, annyi megalapozott tiszta öntudat volt, ami csak angyalok tulajdona lehet, vagy azoké, akiknek tiszta a lelkiismeretük, megalapozott az életük, amelynek gyökerei a múltba, virágai a jövőbe nyúlnak."
Albert Gáborné Marek Zsuzsanna 1950. IV. a osztály
(Idézetek levelekből - részlet)
"Bejött az osztályba egy idős, kék szemű, egyenes tartású tanárnő, aki mereven végignézett az osztályon "leül"-t vezényelt, és csendben megszólalt: Genius loci mondta, és a következő pillanatban - és a történelem órákon a továbbiakban mindig - néma csend lett a teremben.
Bizonyára arra gondolt, hogy tudjuk, mit jelent ez a kifejezés, de valójában egyikünknek sem volt fogalma arról, hogy a hely szellemét, szellemiségét jelenti. Az óra végén, aki figyelt, pontosan tudta, tisztelnünk kell az iskola addigi eredményeit, méltónak kell lennünk elődeinkhez, büszkének az iskola korábbi kiváló tanulóira.
A tanárnőt dr. Bayer Istvánné, Magdi néninek hívták, műveltsége, embersége egy életre példa volt."
Harmatosi Irén az 1962-1966 IV. e "Tanórán kívül" c. anyagából
Dr. Bayer Istvánné gyászmiséje 1989. október 3-án volt,
fuvolajátéka hangzott el Magdi néni, az "örök pedagógus" tiszteletére.
NEM FELEJTÜNK!
|
«« Vissza ««
Észrevételeket és javaslatokat a dokaistvanne@gmail.com e-mail címre várjuk.