Akkor és most | Bagi Ilona Finommechanikai és Műszeripari Szakközépiskola

Emlékezés barátokra

Eszényi Irén, Kéri Katalin és a barátnő, Rácz Mária

1962-1966 IV. e

Eszenyi Irén

Eszényi Irén 1966 IV. e

Eszényi Irénnel az iskolapadban egymás mellett ültünk. Szinte minden témában megegyezett a véleményünk.

Lelki beállítottságunk azonos volt. Óra előtt megszorítottuk egymás kezét, hogy erőt merítsünk egymásból, felkészülvén az esetleges feleltetéshez. Sokszor kimondatlan szavakból tudtuk egymás gondolatát.

Az osztályban mindenki tudta, hogy barátnők vagyunk.

Irénke vidám természetű, jóindulatú, bájos, szép szőke leány, szikrázó egyéniség volt. Egy alkalommal kaptam Tőle néhány kedves fotót, amit a mai napig megőriztem.

Az élet szele messzire sodort minket egymástól. Mikor Harmatosi Irén az osztálytalálkozót szervezte, a társainkról begyűjtött ismereteit írásba fektette.

A hozzám küldött levele soraiban ezt olvashattam Irénkéről:
- Idézet a honlap egyik oldaláról, Harmatosi Irén leveléből -

Élete: férj, két nagy gyerek. Sport - játék botja van,

nyolc éve magánkereskedő.

Neki Te hiányzol az osztálytársak közül a legjobban.

Ez a mondat a szeretetteljes baráti érzést ébresztette fel bennem. Visszagondolván a sok szép emlékre, barátságunk mélységét tükrözte számomra ez a néhány szó.

Az osztálytalálkozón alig tudtam megszólalni a meghatottságtól. Furcsa érzés kerített hatalmába, hogy újra együtt az osztály, mintha nem történt volna semmi. Csak éppen elmúlt 25 év. Úgy emlékszem, Ircsivel való beszélgetésünk is visszafogott volt. Sok - sok mondanivaló, sok - sok kérdés tolongott bennem. Nem tudtam igazán kiadni magamból a gondolatokat, kifejezni az örömöt, amit éreztem, pedig csodálatos élmény volt a találkozás. Igaz, éppen abban az időben bánat is nyomta lelkemet családi gondjaim miatt.

Legközelebb akkor fogott el ilyen boldog, izgatott érzés, amikor megtudtam, hogy találkozhatom Ircsivel az interneten.

Mintha újra születtem volna. Egy régi ismeretség, egy új találkozás, amikor hátra nézvén félrehúzódnak a mögöttem sorakozó évek, hogy utat adjanak a múltnak.
Az osztálykirándulásunkról megőrzött kis fotón egymás mellett ülünk a lépcsőn. Egymás mellett, mint a négy év alatt mindig.

Az említett fotón velünk van Kéri Katalin is.

Az Ő személye szintén meghatározó volt az életem azon szakaszában.

Kedves egyénisége ugyancsak része volt diákéveimnek, hogy azokat örömmel és vidáman tölthettem.

Ő is egy szolíd, tiszta lelkületű leány volt.

Vele inkább az iskolába menet, majd hazafelé voltunk együtt, mivel minden nap egy irányba

ment az utunk.

Út közben megbeszéltük az iskolában szerzett élményeinket, s emlékszem nagyon sokat kacagtunk, igazi, felszabadult jókedvvel.

Sajnos Róla nem kaptam hírt, hol érhető el. Annyit tudok Harmatosi Iréntől, hogy két fiúgyermeket nevelt fel. Nem kis vállalás lehetett Részéről, hiszen emlékszem, iskolás korában a szívével gondjai voltak. Remélem megtalálta örömét az életben, s remélem mi is találkozunk még.

Irénkével ma az interneten keresztül tartjuk a kapcsolatot.

Régi és új fotókat nézegetve visszatekintünk a múltra.

Akkor és most_Régen és ma

Rácalmás, 2008. 10. 29. Dóka Istvánné