Akkor és most | Bagi Ilona Finommechanikai és Műszeripari Szakközépiskola

Köszönet tanárainknak

Pelsőczi Éva - Burger Éva 1959 IV. c - visszaemlékezése

1959-ben a IV. c osztályban érettségiztem, 28 osztálytársammal.

Szeretettel emlékezem vissza régi iskolámra és kedves tanárainkra, akik útravalót adtak nekünk az Életre.

Osztályunk sajnos minden évben új osztályfőnököt kapott, de mind a négy tanárnő azonnal befogadta osztályunkat, s ha visszaemlékszem, elmondhatom, mindegyikükhöz fűződik valamilyen kedves gondolat.

A tantárgyi órákat felidézve, két szaktanárunk jut elsőként eszembe.

Gondolatok Kővári tanár úr emberi, pedagógusi személyiségéről

Rendkívül vidám természetű, gyerekszerető, a gyerekeket nagyon ötletesen irányító pedagógus volt.

Néhány apró momentum az órán, amire visszaemlékszem:

Ha fegyelmezetlenkedni próbált valaki, netán beszélgetni, krétát dobott hozzá, és mindig talált is.
Ha arra akart rávenni bennünket, hogy számoláskor használjuk a logaritmust, így szólt: "Ajkainkról foly a ritmus, vedd elő a logaritmust!
Máskor, ha szöveges feladatoknál ábra rajzolását tartotta célszerűnek, így buzdított:
" Egy rózsaszál szebben beszél, de egy ábra többet mond."

Ma is csodálom, hogy minden hibát azonnal átlátott, fejben ellenőrzött mindent, és soha nem tévedett. Nem buktatott, mert mindenkit úgy "kényszerített" tanulásra, hogy senki nem érezte kényszernek. Évvégi és félévi záró osztályzatai az elért szintet tükrözték, és nem az átlagot. Úgy gondolom, hogy ösztönösen mélyen megvetett minden átlagosat, s ettől óvott minket is. Sokat tanultam tőle, és nemcsak matematikát, hanem módszertant is, s én is próbálok ebben a kemény világban némi vidámságot, emberséget vinni az óráimba - Kavics módra.

Szeretettel emlékezem Szentgyörgyi Tibor tanár úrra is

Szentgyörgyi tanár úr földrajz szakos tanár volt a Gimnáziumban.Tanóráin, - ha a diák figyelt, - tanulásmódszertant is lehetett Tőle tanulni.

Az volt az elmélete, hogy amit meg kell jegyezni, azt addig írjuk, rajzoljuk, ismételjük, amíg önállóan nem megy. Az ő földrajz óráin szigorúan tilos volt a térkép használata, még a vak térkép használata is. Minden földrészt, minden hegyet, minden jelentősebb tavat vagy folyót le kellett rajzolni, s azon belül elhelyezni azt a dolgot, megjelölni azt a földrajzi helyet, amire a tanár úr éppen rákérdezett. Például Franciaország textiliparához le kellett rajzolni egész Európát, s azon kijelölni azt az egy pontot, ami a kérdéshez tartozott.

Ennek a módszernek egyetemista koromban vettem nagy hasznát. Több száz, néha több mint ezeroldalnyi képlettel teli kémia, fizika tananyagot tudtam megtanulni így néhány nap alatt, négyesre, ötösre. A módszer csak eleinte nehéz, hosszadalmasnak tűnő, de később a fáradozás meghozza gyümölcsét.

Sajnos, Szentgyörgyi tanár úr hamar elment a Bagiból, úgy tudom, hogy a Madách Imre Gimnáziumba.

Értesülésem van arról, hogy 1961 és 1965 között tanított ott, majd – az ottani titkárság tudomása szerit - Szolnokra került egy gazdasági szakközépiskolába. Sajnos további ismereteket nem tudtam meg Róla.

A visszaemlékezést írta: Pelsőczi Éva, a
Pogány Frigyes Kéttannyelvű Építőipari Szakközépiskola és Gimnázium

természettudományi munkaközösségének tanára - 2009. március