Erzsébeti Diák XXII. évf. 1. száma
«« Vissza ««
1 Tudósítás a kunbajai építõtáborból
Mindannyian tudtuk, hogy itt nem pénzért dolgozunk és nem is hízókúrára érkeztünk. A lényeg: a közös munka és még inkább a munka közben és után megesõ, sokszor humoros élmények. A tábor lakóinak szívét fõleg két dolog keserítette: az egyik a hajnali kelés, a másik a nem éppen fõúri koszt. Egy biztos, napban és napraforgóban nem volt hiány.
Az elsõ pár munkanapon napraforgókat válogattunk. Megtudhattuk, hogy napraforgóéknál melyik a jó "fiú" és melyik a jó "lány". Ez a növény elég sok gondot okozott mindannyiunknak, lévén sortávolsága meglehetõsen kicsi, így, aki alacsony termetû, az a levelek dzsungelében veszett el, aki magas, az nappal is láthatta a csillagos eget. Így aztán, ha találtunk egy viszonylag járható utat, a brigád kiadta a jelszót: "Egy mindenkiért, mindenki egyért a szocialista úton", és battyogtunk szépen, libasorban.
A második héten a szõlõművelésben leltük örömünket. . Hol gyomláltunk, hol pedig a szõlõt kellett a drótok között átfűzni. Hol drót nem volt, hol szõlõ nem volt, hol pedig egyik sem. Ám mindkettõ megléte sem biztosította a mi munkakedvünket, mivel Kávay Zoltán õeminenciája volt a csoportvezetõ, a szõlõt művelni kellett. Napjainkba némi változatosságot hozott, amikor a borkombinátba mentünk társadalmi munkára. Feladatunk itt az volt, hogy a romlott borokat felbontsuk, és kiöntsük egy nagy dézsába. Saját vesztére dolgozott az, akinek több jó, s kevesebb romlott palack jutott.
Ennyit a munkáról. Az csak délig tartott, utána még bõven volt idõnk focizni, kézilabdázni, kosarazni, este magnót hallgatni, táncolni. Szerencsére ez egy koedukált tábor volt, így a hangulat már eleve vidámabb volt. Némileg elkeserített minket, hogy a nagy magyar prérin kívül mást nem láttunk magunk körül. A falu messze volt a tábortól, a jugoszláv határ közel. Egyszer kirándultunk Szegedre, illetve a másik csoport Fehértóra. A legjobb kulturális élményünk a pesti Pinceszínház elõadása volt: "Az emberke tragédiája". Ez tényleg nagyon szórakoztató volt.
Befejezésül még némi önkritikát kell gyakorolnunk, mivel iskolánk az idén nem a legdicsõbben szerepelt a táborban. Igaz, hogy a tavalyi II. b és II. c közös brigádja második lett a brigádversenyben, de az idén, a sok hiányzó társunkat még a fokozott szorgalommal sem tudtuk pótolni.
Bágyoni - Deli
2 Vezetõképzõ tábor 1981
A nyári vezetõképzõ-tábor már "haladó hagyománynak" tekinthetõ a XX. kerület KISZ -életében.
Nyár végén, a tanítás megkezdése elõtt néhány nappal hogyan fûlik az ember foga a politikai elõadásokhoz. Változóan. Néhány elõadást szívesen meghallgatnánk újból, másoknak viszont már a címére sem emlékszünk. A hallgatóság egyöntetû tetszéssel és érdeklõdéssel fogadta dr. Moldován Ernõ elõadását a vezetõképzésrõl. Õt az elkövetkezõ években is szeretnénk viszontlátni.
A csendes nyári táj látványa egyébként önmagában is pihentetõ, bár mi mindent megtettünk, hogy csendjét "élettel" töltsük meg. A politikai képzés mellett a tábor szervezõi nem feledkeztek el szórakoztatásunkról sem. Szinte minden délután és este más-más program volt.
Kedden a Karát együttes lépett fel, szerdán színes diákat vetítettünk zenei aláfestéssel, csütörtökön politikai vetélkedõt tartottunk. Ezen a napon iskolánk vezetõi is meglátogatták a tábort. Ebéd után, a fórumon válaszoltak közérdekû kérdése
inkre, melyek fõleg szakmai képzésünk hatékonyságát feszegették. Szombaton, Tatán töltöttünk egy kellemes napot, vasárnap pedig műsoros tábortûzzel búcsúztunk egymástól.
A négy erzsébeti középiskola KISZ-esei között, mi bagisok voltunk legtöbben, huszonegyen. Nem, mintha a mennyiség pótolná a minõséget, de stúdiósaink igazán jól szerepeltek. Az Õ vezetésükkel folyt a "Ki nyer ma?" vetélkedõ helyi változata, valamint a mi kis "hazárdjátékunk", a pol-kasinó. A játék részletes ismertetésétõl most eltekintünk, lényege egy kulturális vetélkedõbõl, barkochbából és rulettbõl született öszvér, de nagyon szórakoztató és az agytekervényeket is megmozgatja kissé. Mindent egybevetve, jól telt el a rövid hét. Ha a hazautazás bonyodalmaitól eltekintünk, különösen jól. Elmondhatjuk, hogy Száron helyes arányban kapcsolódott a kellemes a hasznossal.
Végezetül szeretném megköszönni a táborban részt vevõ tanárainknak, - Csanády, Bökönyszergi, Kávay tanár uraknak és Skapér Éva tanárnõnek - hogy "ifjúi hévvel" vettek részt munkánkban, szórakozásainkban.
Petõ Gábor 1982 IV. c
3 Nyári gyakorlat az iskolában és a MEDICOR-ban
Azt hiszem, nyugodtan elmondhatjuk, az idei nyári termelési gyakorlat megszervezése különösen nehéz feladatot rótt iskolánk oktatóira, de itt-ott a tanulók is érezték az átmeneti állapot hátrányait.
Mint tudjuk, a néhány éve megtörtént profilváltás folytán iskolánkban megszűnt az elektroműszerész-képzés. Az utolsó elektroműszerész osztály az elmúlt tanév végén hagyta el iskolánkat. Az eddig használt elektromos műhelyeket át kellett alakítani. Ezek a munkálatok most nyáron be is fejezõdtek. Így az új tanévben már négy alapképzõ műhely tudja fogadni a tanulókat.
Az átalakítás közben a leendõ harmadikos és negyedikes gyerekek a különbözõ bérmunkák gépi forgácsolását végezték. Az amúgy is meglévõ nehézségeket még egy szomorú esemény is súlyosbította. Kovács Péter tanár úr, az esztergályos csoport vezetõje váratlanul meghalt. A bánat mellett így fokozott megterhelés is hárult néhány tanárunkra. A legtöbbet talán Király Csaba tanár úr vállalta magára. Emberséges, kitartó munkájáért ezúton mondunk köszönetet.
Egy kicsit rosszabbul jártak azok, akik nem az iskolában voltak gyakorlaton. A Medicor csak a nyár közepén tudta fogadni a tanulókat, ennek persze a gyerekek nem örültek. Felkerestem Jánosi Gyula elvtársat, a Medicor LKGY tanműhelyének vezetõjét, aki elmondta, hogy a Bagi Ilona Szakközépiskola és a Medicor között a szerzõdés csak úgy jöhetett létre az 1981/82-es tanévre, ha a Medicor egy megfelelõen kialakított és berendezett tanműhelyt tud "felmutatni". Mivel a gyár tanmûhelyében három éve nem folyt gyakorlati képzés, ezért a berendezések állaga erõsen megromlott. Így a nyári gyakorlaton lévõk feladata a tanműhely felújítása volt. Ez nem nevezhetõ éppen műszerész munkának, sokszor minden fizikai erõnket be kellett vetni, és a körülmények sem voltak mindig a legideálisabbak, de megérte. Eddig a tanulócsoportok különbözõ műhelyekben voltak szétszórva, ahol több-kevesebb figyelemmel foglalkoztak velünk. Sokszor úgy éreztük, hogy inkább zavarjuk, mint segítjük az ott folyó termelést. Reméljük, hogy a közeljövõben megváltozik a helyzet. Külön öröm, hogy a változást saját kezünk munkájának is köszönhetjük.
Vörösmarty szavaival elmondhatjuk: "Ez jó mulatság, férfimunka volt."
Ambruska József 1982 IV. c
4 Diáknyelv vagy argo?
Még a múlt évben, az egyik viharos osztályfõnöki órán osztályfõnökünk közölte velünk igazgatónk véleményét az osztály folyosói viselkedésérõl, beszédmodoráról. Stílusunkat egyszerűen faragatlannak minõsítette. Ez többeket meglepett. A meglepõdés már önmagáért beszél. Sokunk számára a durva, közönséges kifejezések halmaza az egyedül érthetõ "anyanyelv."
A mai felnõttek sokszor kétségbe esnek hallván beszélni utódaikat. Mi az oka a "lelki eldurvulásnak", "szellemi elsekélyesedésnek"? A mai gyerekek szókincse talán sekélyesebb, mint eleinké volt. Bizonyos emelkedett vagy érzelmes kifejezéseket szégyellnek használni, a tv, vagy rádió hivatalos zsargonjától okkal idegenkednek. A diákok egyik törekvése, hogy nyelvük elüssön a felnõttekétõl, szellemes, humoros legyen. Ez a törekvés helyeselhetõ, több évszázados hagyománya van. A baj akkor kezdõdik, ha a diákok beszéde nagyon is kezd hasonlítani a legmûveletlenebb, náluk iskolázatlanabb rétegek nyelvére.
Derűt keltõ, becézõ szavakat az 50, sõt 200 évvel ezelõtt élt diákok is használtak. Néhány példa: az elégtelent a "bruger, bumszti, cseszi, kisszék, rütyi, drityó" helyettesítette. A lógást "bliccelésnek, fugolásnak, megpeccenésnek" nevezték. Aki megbukott az "elhasalt, felbuffolt". A bizonyítvány neve: "lópasszus, borjúlevél", a reáliskola "tusnyaló" volt. Régen a tanítójelöltet "éhezdész"-nek, "réparágó"-nak, "malaclopó"-nak hívták. A pénz neve "lepedõ, zöldhasú, kopek, peták, vas" volt. Eltûnt az idõ süllyesztõjében a "zsiga" zálogház, "palizab" sós mandula, "csáringer" pincér kifejezés. Egyes szavak bekerültek az irodalmi nyelvbe is. Pl. agyalágyult, tökagyú, vízeszű, hígvelejű, begyepesedett, tökkelütött.
A mai fiatalok nyelvteremtõ fantáziája sem mindig szegényesebb. Néhány példa: szitu, matek, tesó, topis, szaki, begerjedés, spéci, vili, dolcsi, repcsi, ciki, haláli gáz, bezsongás, menõ, becsavarodik. Ezek egy részét, bizonyos képszerű kifejezéseket még Illyés Gyula is elfogadja.
A háború elõtti fiatalság szótárában már szerepeltek a következõ szavak: flamma, hanta, pók, majrézás. Ezeket a szavakat még csak-csak elviselnék szüleink és tanáraink is. Ennél súlyosabb probléma a trágár szavak korlátlan használata.
Sokszor hallunk felnõttektõl, ismeretlenektõl is ilyen megjegyzéseket: "Hogy milyen mocskos szájúak ezek a mai gyerekek! Még a lányok is. A kocsis különbül beszél a lovával!" A felháborodás nem alaptalan. Néha buszmegállóban várakozva, diákok közé kerülve az ember mást se hall, csak kötõszóvá vált káromkodásokat. Ráadásul nem csak indulatos beszédben használják ezeket a szavakat.
Ennek okát kutatva J. Barron Mays ezt állapította meg: "A kötõszómértékben használt obszcenitások eltüntetik a fiatalok közötti műveltségi különbségeket, a szókincs hiányát. Az indulati töltést helyettesítõ szó a többiek számára érthetõvé teszi annak a mondanivalóját is, aki nem ismeri az árnyaltabb kifejezéseket."
Kérdés, hogy honnan tanulják a gyerekek az obszcén kifejezéseket. Ezeket is, mint minden egyéb szót, felnõtt környezetüktõl veszik át. Nemcsak ifjúsági probléma tehát ez, és nem is új keletű. Ennek bizonyságaként álljon itt egy idézet Pázmány Pétertõl a XVII. század nagy teológusától és stílusművészétõl: "Mennyien vannak efféle atyák és anyák, kik meg nem dorgálják, sõt nevetéssel hallgatják, mikor szitkozódik kisded gyermekük; s nem csak torkába töltik a bort, bíztatván, hogy igyék, mert apja is ezzel kereste, ami nincs, õk ugyan gyönyörködnek latorságában, furcsa gyorselméjűnek ítélik, ha mihelyt nyelvét tudja mozgatni, jól tud szitkozódni. Néha pedig tanítgatják, hogy anyját, vagy mást szidogasson." (Pázmány Péter: A fiaknak istenes nevelésérõl)
Források: Ráth-Végh István: A könyv komédiája, Nyerges Ágnes: Mai fiatalok
Endre Sándor
5 Rövid hírek a Bagiból
- 32 évet töltött iskolánkban Józsa Ilona testnevelõ tanárnõ, aki tavaly év végén nyugdíjba vonult. Pályakezdõként lépte át még az iskola régi épületének küszöbét, s végig hűséges maradt ehhez a közösséghez. A leggondosabb osztályfõnökök közé tartozott. A Bagiban végzettek több nemzedéke emlékezik gondos nevelõmunkájára.
- A Bagi Ilona Szakközépiskola új testnevelõ tanárnõje Christián Györgyné.
- Iskolánk új KISZ-összekötő tanára Knorrné Skapér Éva, matematika-fizika szakos tanárnő lett.
- Az év végén, már a tanítás befejezése után hallottuk a szomorú hírt, hogy szeretett oktatónk, Kovács Péter váratlanul elhunyt. Majd egy évtizede tanított iskolánkban, a forgácsoló gyakorlatokat vezette. Precíz, lelkiismeretes munkájával ösztönzõ példát mutatott nekünk. Emlékét megõrizzük.
6 Az iskola diákjainak képviselete
November 11-én iskolánkban ismét megrendezésre került az ifjúsági parlament. Az ezt megelőző hetekben mindenütt lezajlottak az osztály- és alapszervezeti szintű megbeszélések. Így 11-én negyven delegált lépett a 102-es terembe, hogy továbbítsa diáktársai véleményét, kéréseit.
Először Kiss József igazgató elvtárs tartotta meg beszámolóját az előző parlament óta eltelt időről: mi mindent oldottunk meg azóta és milyen feladatok állnak még előttünk.
Ezután következtek a hozzászólások. A legnagyobb sikert kétségtelenül Bágyoni Jóska aratta bő húszperces hozzászólásával. Azt hiszem, minden parlamentnek meg van a kedvenc témája, most a büfé volt a „vesszőparipa”. (Úgy látszik, nagyon szeretjük a hasunkat.) Szó esett még az iskolai klubról, s ennek felújítási munkálatairól. Ugyancsak örök probléma a mozgalmi nap kérdése; a tantermek túlterheltsége és egyéb okok miatt ez a probléma most is megoldatlan maradt.
Többen bírálták a gyakorlati képzés rendszerét és helyzetét. Az észrevételek sok esetben helytállóak voltak, a problémák azonban az esetek többségében nem az iskola hibájából adódtak. Sztankovics István műhelyfőnöktől pedig ígéretet kaptunk a hiányosságok mielőbbi megszüntetésére.
Néhányan fölvetették, miért nincsenek meg bizonyos tankönyvek, így például a negyedikes magyar és szakismeret könyv.
Igazgató úr válaszából megtudtuk, hogy ezek még nem készültek el. Ez sajnos sovány vigasz az érettségire készülőknek!
Akadt olyan küldött is, aki bírálta, illetve kevesellte az iskolarádió adásait. Meg kell mondanom, - nem jogosan. Hiszen a műsor hetente kétszer tíz percben jelentkezik, színvonalára és mennyiségére nem lehet panaszunk, hála a Bagi-rádió atyjának, Csanády tanár úrnak. Áldozatos munkáját ezúton is köszönjük.
Én személy szerint szerencsés vagyok, mert amióta az iskolába kerültem, már a második parlamenten vehettem részt. Így van összehasonlítási alapom. A mérleg kétségtelenül a mostani összejövetel javára billen. Az előzőn alig lehetett kicsikarni a hozzászólásokat, most pedig néhány küldöttet úgy kell „lelőni” (lásd Bágyoni!) A hozzászólások tartalma sokkal értelmesebb volt, komoly, szinte már felnőtt fejjel gondolkodó diákokra vallott. Nem holmi apró-cseprő problémák kerültek előtérbe, hanem azok, amelyek a tanulást és a normális emberi légkör létrejöttét befolyásolják.
Összességében: ez a parlament vidáman, jó hangulatban és tevékenyen zajlott le. A kimondott szavakat tett kövesse! Rajtunk is áll, hogy a terveket megvalósítsuk!
Ambruska József 1982 IV. c
7 Robert Merle regényei
Nem tartozom éppen a könyvmolyok közé, de ezen a nyáron elhatároztam, hogy minden hozzáférhető Merle-könyvet elolvasok. „Barátságom” az íróval a Malevil című könyv olvasásával kezdődött.
Ez bizonyos mértékig fantasztikus mű – egy képzeletbeli atomtámadás után játszódik Franciaországban – bár hangvétele realista. A fő probléma ebben a regényben az, hogy mennyire agresszív lény az ember természet szerint, és hogy kiküszöbölhető-e egyáltalán az emberi társadalomból. Merle válasza erre a kérdésre negatív, ennek ellenére a könyv hangulata derűsebb, mint azt a komor téma lehetővé tenné. Merle stílusa, mint ez többi művéből is kiderül, könnyed, szellemes, ésszerű, realista, földhözragadtság nélkül.
A fent említett mű szerzője egyébként a rendszeresen olvasók körében nem ismeretlen, évtizedek óta jelennek meg regényei magyarul, meglehetősen nagy példányszámban.
Sikerét több összetevővel magyaráznám:
- Mindig olyan témát választ, amely többé-kevésbé az egész emberiséget érinti. (Háború, atomháború, tudományos kísérletek, diáklázadás)
- Műveit mindig mély humanizmus hatja át.
- Minden regényét átfogja egy izgalmas szerelmi szál. (Az író néha túlságosan is tobzódik a szex-témában.)
- Világos és mégis irodalmi szintű a stílusa. Merle már régen nem kezdő a pályán. 1908-ban született Algériában. Filozófia-angol szakos diplomája van, Franciaországban él, Goncourt-díjas.
Szépíróvá feltehetően a II. világháború tette, a dunkerque-i csatában fogságba esett, ezt az élményét dolgozta fel „Két nap az élet” című művében. A háború borzalmai íratták vele a „Mesterségem a halál” c. regényét is. E könyv megírása a humanista, francia és könnyed Merle számára nem kis feladat lehetett, lévén, hogy egy merev gondolkodású német, kispolgári származású lágerparancsnok személyiségén át láttatja az eseményeket. Noha a tükör egy eltorzult jellem, ítéletünk róla reális lesz. A mű 1953-ban jelent meg.
Nagysikerű áltörténelmi regénye „A sziget” (1962), amely az erőszak, a hatalom, a szerelem és a fajgyűlölet kérdéseivel foglalkozik. Az író a XX. sz.-i ember szemével nézi a XVIII. sz-i eseményeket, humanizmusa és életigenlése talán ebből a művéből csendül ki legegyértelműbben.
Az életszeretet Merle minden művében központi „eszme”, noha az író nem látja vulgárisan és egyértelműen optimistán korunk eseményeit. A XX. század végének nyugati elit értelmisége talán túlzottan is hajlik a misztikum felé: ilyen körülmények között Merle racionalizmusa különösen élvezetes, és bizonyos biztonságérzetet kelt az olvasóban.
Amíg a világ eseményeit meg tudjuk magyarázni, kevésbé érezzük kiszolgáltatottnak magunkat.
Utolsó regényében – Madrapur – sajnos Merle is enged egy kicsit a misztikumnak. Ez a hatás nem a fantasztikus körülményeknek köszönhető elsősorban, hiszen pl. Védett férfiak c. műve fantasztikuma ellenére is racionális és végső soron optimista, noha elég keserű optimizmus ez.
Magyarországon Merle legnépszerűbb regénye talán az „Állati elmék”. A könyv egyik érdekessége, hogy delfinek „beszédét” figyelhetjük meg az író segítségével, és nyomon kísérhetjük szinte emberi sorsukat. A fő kérdés itt is: háború vagy béke, tudományos kutatás az ember szolgálatában vagy éppen kárára. Merle nyitott szemmel jár a világban, a politikai eseményekkel kapcsolatban is nyíltan állást foglal.
„Az üvegfal mögött” az 1968-as párizsi diáklázadásról szól
Merle nem értékeli túl a mozgalom jelentőségét. Itt is mint minden regényében, a személyes kapcsolatokon át látjuk a társadalmi eseményeket. Merle könyvet írt Fidel Castro felszabadító harcáról is. (Moncada, Fidel Castro első csatája.)
Összességében elmondhatjuk, hogy Merle méltán népszerű író, sikerét nem olcsón szerezte, (bár hozzá kell tennünk, hogy legutóbbi két művében a kelleténél több engedményt tesz a közönségességnek) – művei a kalandregények izgalmát adják, és humanizmusra nevelnek.
Remélem, hogy ezzel a néhány reflexióval sikerült új olvasókat toboroznom Merlének.
G. György
GGy 1983 IV. b osztályban érettségizett.
2010 dec.
«« Vissza ««
Észrevételeket és javaslatokat a dokaistvanne@gmail.com e-mail címre várjuk.