Erzsébeti Diák IV. évf. 4. száma

A Csepeli Erőmű Szolgáltató üzemben vagyok. Sötétkék munkaköpenyben vezet végig a zúgó gépsorokon kísérőm, Kövesdi Lajos - fiatal villamosmérnök. Hivatása viszonylag a kevésbé ismert pályák közé tartozik.

Akaratlanul is felvetődik a kérdés:

- Milyen inspirációk hatására lett villamosmérnök?
- A középiskolát a Kossuth Gimnáziumban végeztem, elég jó eredményt értem el. Meg kell vallanom, különösebben nem vonzott a technika, bár mindig reál érdeklődésű voltam. Kezemben a friss érettségi bizonyítvány - előttem a nagy kérdés: Hová tovább? Édesapám már jóval előbb meghalt, özvegy édesanyám maga nevelt bennünket. Nővérem és bátyám ekkor már végzett mérnökök voltak. Már a gimnáziumi évek alatt is kisebb-nagyobb alkalmi munkákkal hozzájárultam szerény jövedelmünk növeléséhez. Kínálkozott a lehetőség, szerződést kötöttem ezzel az üzemmel, és mint az Erőmű - Szolgáltató ösztöndíjasa, erősáramú villamosmérnök lettem.
- Milyen gyorsan el lehet mondani tíz nehéz, küzdelmes év történetét. Ahogy itt áll mellettem sötétkék köpenyben, nem az a "mérnök úr", ahogy még most is gyakran a köztudatban él a diplomás ember alakja.
- Igen, a feladatunk merőben más, mint a régi mérnököké volt. A termelőmunka aktív részesei vagyunk, éppen úgy, mint a többi dolgozó. Csak még nagyobb felelősség hárul ránk, mert a munka irányítását is mi végezzük.
- Ne tűnjék szokványos és valóságtól elrugaszkodott "nyilatkozatnak" munkám ismertetése, de ha a szakmáról elmélyültebben szólnék, biztosan nem lenne közérthető. Mindenesetre sokat kell ún. "favágó" munkát végezni. Adminisztrálunk, műszaki rajzokat készítünk, szerencsére azonban ezeket a fáradalmakat a gyakorlati munkában kipihenjük.
- Mi volt az elso munkája, amit először magára bíztak?
- Pontosan emlékszem, igaz, nem is volt olyan régen - egy piszkos rozsdás gép elé állítottak, és megkaptam a feladatot: állapítsam meg a pontos méretet.
- Először - mit is tehettem volna egyebet - úgy-ahogy - megtisztítottam a "lekaparható" rozsdától, piszoktól, azután hozzáfogtam a méréshez. Elképzelheti, milyen látványt nyújtottam, de nem is ez a fontos, hanem az, hogy sikerült az első feladatot megoldanom. Azóta persze már más munkát is bíztak rám.
- Megkapta-e mindazt a "nagybetűs élettől", amit várt?
- Nem válaszolhatok egyértelmű "igennel". Elsősorban a pénz - az mindig kevés. Már több újításom volt, tanfolyamokat vezetek. Ez az én "mellékesem". Úgy gondolom azonban, hogy még semmi sem tekinthető véglegesnek, lezártnak.
- Marad-e szórakozásra ideje a sok elfoglaltság mellett?
- Szórakoztató könyveim ez idő tájt a szakkönyvek. Természetesen emellett még időt szakítok egy-egy jó előadás megnézésére is, színházban vagy moziban. A komolyzene mellett szeretem a könnyűzenét, a dzsesszt, és ha jut rá időm, szívesen járok táncolni is.

"Neve" még ismeretlen a műszakiak között - egy a fiatal értelmiségiek közül. Szűkebb környezetében, az üzemben azonban már ismerik nevét, és az idősebb dolgozók is szeretettel hallgatják meg okos tanácsait.
Igyekvése, szorgalma követésre méltó.

A riportot készítette:

Sarkadi Zsuzsa Bagi Gimn. 1964 III. e