«« Vissza ««
Nem voltam "közelebbi" kapcsolatban osztályfõnökömmel. A tanár - diák viszonyban a tiszteletteljes odafigyelés volt részemrõl, amely felé irányult, s ami lelkem mélyén mindig bennem élt. Az órákon, vagy óraközi szüneti beszélgetések alkalmával csüggtem szavain.
Számomra feledhetetlen maradt a kedves, közvetlen viselkedése, visszafogott eleganciája, beszédstílusa, amely méltán képviselte a nagyhírű iskola, a tanári elõdök nyomdokait.
Õ azt a pedagógust jelenítette meg számomra, aki fiatal kora ellenére csendes, szolid hangon, pár szóval tudott fegyelmezni, egy szigorú pillantásával felhívni a figyelmet, s a lényegre irányítani.
1966. nyarán az érettségi után búcsút vettem a Bagi Ilona Leánygimnáziumtól, négy hosszú diákévet magam mögött hagyva. Kilépvén az iskolából, rövid idõn belül új fordulatot vett az életem.
1967. április 15-én férjhez mentem. Az esküvõi értesítéseket a rokonok és ismerõsök részére elkészítettük, s az örömteli hír megküldése természetesen nem maradhatott el a volt osztályfõnököm részére sem.
A házasságkötésünk alkalmából kapott sok-sok jókívánság közül egyik legkedvesebb volt, melyet osztályfõnököm, Ancika írt, saját kezüleg, pár sorban.
Köszönöm és megőrzöm emlékeimben.
Legközelebb a 25 éves osztálytalálkozón személyesen láthattuk egymást ismét.
Rácz Mária az 1966 IV. e-bõl.
2008. február
«« Vissza ««
Észrevételeket és javaslatokat a dokaistvanne@gmail.com e-mail címre várjuk.