Tantestület

Dr. Bayer Istvánné levele Kacsó Editnek

a pestszenterzsébeti leánygimnáziumról az 50. évforduló alkalmából.

"A Kalmár család kulturális örökségét részben Pestszenterzsébet város ifjúsága és közönsége számára hagyta, részben és tágabban az egész magyar kultúrélet gyarapítására szánta. Ezek az ambíciók az elszakított Felvidék egyik szellemi fellegvárából, Lõcsérõl származnak. A munkásváros Pestszenterzsébet kultúrális talajába plántálta át a három generáción át pedagógus Kalmár család azt, amit a Szepesség székhelyérõl, Lõcsérõl hozott.

A kedves, csillogó szemű, fehér szakállú Kalmár Elek bácsi és két lánya: Ilona és Eszter gondolta el a leánygimnáziumot, és magánerõbõl valósította meg - igen nehéz úttörõ munkával - városunk magasabb műveltségre vágyó leányai számára.

A legidõsebb fiú, Endre pedig a szomszédos ipari üzemek számára létesítette gép- és gyorsíró iskoláját. Két helyiségbõl állt mindössze az iskolája a lakásuk mellett, ma is áll a Forgó doktor háza (Szent Erzsébet tér 13.), ahonnan indult a ma három emeletes Varga Jenõ Közgazdasági Középiskola ( XX. ker. Vörösmarty u. 30. )

Még egy tanár volt a hat gyermeke között: Anikó. A Veres Pálné leánygimnáziumban tanított, ide jártak 1931 előtt az érettségizni kívánó pesterzsébeti lányok. Városunk akkori vezetői ezt a megoldást kielégítőnek találták, nem támogatták Ilát, csak a 30-as évek  végén kapott az iskola városi segélyt. A növendékek száma 300 fölé szökött, és az iskola egészen betöltötte a Török Flüris u. 106. sz. egyemeletes házat.

Az 50-es év ekben települt át az iskola a Vörösmarty u. 30. sz. nagyépületbe. A fejlődés a szakosított iskolák irányába haladt. A leánygimnázium a 60-as évek közepén kettévált, még tanáraikat is kettéosztották. ...

Ekkor a  Vörösmarty u. 30. számú régi árvaházba beköltözött a Varga Jenő Közgazdasági Szakközépiskola, amelynek egyenes ágú felmenője a Kalmár Endre alapította gép- és gyorsíróiskola. Néhány évig leánya, Kalmár Veronika tanár igazgatója volt a családi örökségnek. Ő a harmadik generáció. Jelenleg a Művelődési Minisztériumban osztályvezető, férje pedig - Kökény Sándor, aki több éven át igazgatója volt Csepelen egy hasonló jellegű gép- és gyorsíró szakiskolának - szintén kiváló pedagógusként az Országos Pedagógiai Intézet munkatársa. A három generáció Pesterzsébet kulturális fejlődésébe, életébe szívvel-lélekkel, legjobb tudásával és tiszta emberségével beépült.

Nem szakadt meg a pedagógiai vonal: legidősebb lányuk óvónő lett, a kisebbik, Eszter, a csepeli gimnázium egyik agilis tanulójából lett értékes nevelő.

Mai napig nincs emlékük... Sem az iskolák nevében, sem akár egy kis emléklappal, de még róluk való megemlékezéssel sem, például egy ilyen évfordulón.  Csak azoknak a szívében-lelkében, akik nagyrabecsüléssel, nagy szeretettel őrizzük emléküket. Nyugodtan mondható: ma is élünk szellemi hagyatékukból, amely nemcsak sok édes erzsébeti kislányt nevelt művelt magyarrá, de minket, tanáraikat is, hogy szívvel-lélekkel nevelőkké váljunk.

Budapest, 1981. január 24."

A Kossuth Lajos utcai épület falán, a Széchenyi utcai oldalon emléktábla őrzi a leánygimnázium alapítóinak nevét.