Akkor és most

Ő még 1964-ben is tanított bennünket, és csak utána lett a Fazekas Gimnázium tanára. A honlapon megtaláltam Kőváry tanár úr életrajzi leírását is, melynek nagyon örültem. Mindig szívesen olvasok Kővári Tanár Úrról, e honlapról tudtam meg azt is, hogy pap volt és hogy később Kővári Atyának szólították a Váci Piarista Gimnáziumban. Elgondolkodván azt mondhatjuk, hogy azok a tanárok maradnak meg az ember fejében, akikhez talán valamilyen sikerélmény fűződik. Én jó tanuló voltam, de a matematikát, minden másik tárgynál jobban szerettem, és ezért jut annyiszor eszembe Kavics Tanár Úr. Jött a folyosón és énekelt. Hozta az elmaradhatatlan botot a kezében, amivel a táblára mutogatott és néha, ha zsivajoztunk, azzal „verte az asztalt,” hogy csend legyen.

Látszott rajta, hogy a tudás a kisujjában van, és a tanítás szórakoztatja. Mindenkinek meg volt a beceneve, amit Ő talált ki számunkra.

Kavics tanár úrról tudni kell, hogy minden órai történésre vagy bármely aktuális eseményre egy versidézettel, vagy énekkel reagált. Mikor meghalt Székely Mihály Kossuth-díjas énekművész, (1963. márc. 22.) mi akkor talán harmadikosok voltunk. Kavics ekkor is jött és énekelt. A nagy művészre emlékezvén egyik opera jelentéből énekelt részletet:  „Majd alszom én, ha véget ér a kín, majd, ha e test a végső útra indul” Verdi: Don Carlos, II. Fülöp áriájából.

Ha odafigyeltünk Rá, mindig lehetett Tőle tanulni valamit a tananyagon kívül is.

Főleg most, a Radnóti évforduló idején, - Radnóti Miklós születésének 100. évfordulója tiszteletére emlékestet szervezett május 20-án, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár is – a sok szép, megható versre emlékezem, melyet Magdi nénitől hallottunk és tanultunk.

És Makay Magdi néni elmesélte nekünk azt is, hogy volt egy kérője, aki feleségül akarta venni, s Ausztráliába vitte volna el magával. Magdi néni végigment az akkori Erzsébet hídon, és olyan honvágy fogta el, - amikor még el sem ment, - hogy visszamondta a partit. Hányszor meséltem ezt egy barátnőmnek, aki Párizsba ment feleségül valakihez, és azóta is mindig visszavágyik. És hányszor jutott ez eszembe, amikor végigmentem a pesti rakparton autóval és azt mondtam, ennél szebb nincs a világon, - bárhova is megy az ember - milyen igaza volt Makay Magdi néninek.

Kis momentumok, de ezek is emlékeztetnek egykori tanárainkra.