Hiányzó láncszem

… Vlahopulosz úrnak van összehasonlítási alapja: ő azoknak a görögöknek az egyike, akik több mint fél évszázada élnek Magyarországon, miután a görög polgárháborúból elmenekülve 1950-ben egy Fejér megyei faluban telepedtek le. Beloianniszban, a görög menekültek számára 1950-ben alapított településen még ma is több mint 300 görög származású ember él, akik közül mintegy 80 Görögországban született, a többiek pedig az ő leszármazottaik.

A falut nem mediterrán fenyők vagy ión oszlopsorok tarkítják, az utakat beborító sárgásbarna avarból bányászvárosokra emlékeztető, hosszú sorházak rajzolódnak ki.

A falu lakóinak görögségéről csak a polgármesteri hivatalon lengő görög zászló, a zsákfalu bekötőútjánál álló, 15 éve épített görög templom és a görög betűs utcanévtáblák árulkodnak.

Sok beloianniszi családnak vannak rokonai és ismerősei Görögországban, mivel a falu görög lakosságának jelentős

része az 1980-as években amnesztiát kapott, és hazatért.

 

Magyarországon az 1950-es évek adatai szerint több mint 7000 görög emigráns telepedett le, de a számuk a következő évtizedekben jelentősen megfogyatkozott.

A beloianniszi kisebbségi önkormányzat kiadványa szerint már 1954-ben elkezdődött a visszatelepedés Görögországba, akkor 853 fő tért haza.

Az 1950-es években betelepedettek között volt az a három leányka, akik  az első sorban láthatók az alábbi fotón, melyet Matyi Zsuzsannától kapott szerkesztőségünk. Azt nem tudjuk, hogy ők Beloianniszban laktak-e, szerkesztőségünk ezt a felut mutatta be e témában. Zsuzsanna az 1955-ös visegrádi hajókirándulásról őrzi a most megküldött fényképet, melyet akkor ő készített.. Mellékletként gépelt mondatok utalnak a fotóra. A három ott rögzített név tulajdonosai szintén a képen láthatók.

"Azért érdekes, mert ebben az évben volt nagy forradalom Görögországban, és mi, magyar diákok akkor láttunk először menekült embereket - és főleg más országból jövő embereket.

Ezek a kislányok igen hamar megtanultak magyarul, és velünk érettségiztek."