Megemlékezés tanárainkról

Melega Kálmánné - Bibor Katalinra emlékezve

2020. február 20-án kapott szerkesztőségünk egy fájdalmas hangvételű telefont, melyben Dr. Gockler Lajosné tanárnő osztotta meg velünk a szomorú hírt, - Melegáné Katika február 16-án elhunyt. A család értesítése szerint a temetés február 27-én,  14.30 órakor lesz a temetési szertartás az Új Köztemetőben.                                                                         

 

                                                                                                                                                                                                                                

 

És itt a lélek megáll.

Szeretettel kapcsolódik a másik lélekhez, aki most távozásban van már a földi élettől,

ahol oly sok együtt töltött évet tudtunk magunkénak Vele.

Katalinra gondolunk, akinek élete nyitott könyv volt barátai és munkatársai előtt.

Fellapozzuk e honlapon azt az oldalt, ahol Bibor Katalin oly tisztán nyitotta meg szívét

a Bagis tanár és diák közösség előtt, mikor önéletrajzi emléksorait leírta nekünk.  

 

 

A Vendel utcai leánygimnáziumban érettségiztem 1961-ben.

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karának matematika-fizika szakját 1966-ban fejeztem be és kaptam diplomát. A pesterzsébeti Bagi Ilona Leánygimnáziumban kaptam tanári állást. Nagyon örültem ennek, mert mindig is az volt a vágyam, hogy tanár lehessek, és ez sikerült, éppen egy leánygimnáziumban. -

Így kezdte önéletrajzát Melega Kálmánné Bibor Katalin.

Sokáig a legfiatalabb pályakezdő voltam a tantestületben. Ebben az időben kezdődött a szakközépiskolai osztályok szervezése és ezért az új tanárok elsősorban műszakiak voltak. 1974-ben Deli László igazgató felkért, hogy lássam el az igazgatóhelyettesi munkakör feladatait. Rövid gondolkodás után - az egészségi állapotomra való tekintettel - elvállaltam ezt a munkát, bár jobban szerettem tanítani, mint adminisztrálni.
Ebben az évben jött iskolánkba egy új műhelyfőnök, Melega Kálmán személyében, aki egyedül nevelte szőke, kék szemű, gyönyörű kétéves kisfiát. 1975-ben összeházasodtunk, majd nemsokára közös gyermekünk is született, így teljessé vált családunk - Árpáddal és Sebestyénnel.

Az utolsó egy-két év sok gonddal, nehézséggel telt. Megtudtuk, hogy az iskolánkat összevonják az Eötvös Lóránd Szakközépiskolával, és az iskolának el kell költöznie. Sajnáltam otthagyni az iskolát, hiszen ott töltöttem életem nagy részét, ahol kiváló pedagógusokat ismerhettem meg, akik nem csak tanítottak, hanem neveltek is. Jó szívvel emlékezem rájuk. Józsa Ili testnevelő tanárra, dr. Gockler Piroska kémia-biológia tanárnőre, Tóth Olgi biológia tanárra, Makay Magdi néni magyar tanárra, Kovács Rózsika matematika-fizika tanárra, és még sokan másokra. Befejezésül idéznék kedvenc versemből néhány sort:

 

Reményik Sándor: Mi mindig búcsúzunk
Mondom néktek, mi mindig búcsúzunk Az éjtől reggel, a nappaltól este,

A színektől, ha szürke por belepte, A csöndtől, mikor hang zavarta fel,

A hangtól, mikor csendbe halkul el, Sokszor könnyünk se hull, szívünk se fáj,

Hidegen hagy az elhagyott táj, Hogy eltemettük, róla nem tudunk, és mégis mondom néktek,

Valamitől mindig búcsúzunk.

 

*    *    * 

Ezen a fájdalmas napon, mikor megtudtuk, hogy Katalin elment, nincs már velünk, most mi búcsúzunk Tőle, szomorúan, tisztelettel, emlékét örökre szívünkbe zárva. Vörös diplomával végzett, nagy szakmai tudással és szeretettel látta el tanári és pedagógiai munkáját. Fájdalommal búcsúzik Tőle egykori munkatársa, Dr. Gockler Lajosné Piroska.

 

Búcsúznak Tőle diákjai, sok szép gondolattal, melyek egy része itt e honlapon is meg lett örökítve - osztálykirándulások, ballagások, szalagavató ünnepségek, mindenütt felvillan a Tanárnő kedves arca. Búcsúznak a régi kollégák, kik közül már jó néhányan az égi felhők erkélyéről integetnek, s hívják egy másik közösségbe Őt, ahol Katalint ismét szeretet veszi majd körül.

 

 "Az idő múlhat, a szépség és a jóság, a szeretet és az igazság nem múlik el

az évszakokkal, nem múlik el az emberekkel..."

(Fekete István)

 

 

 

Ravatal

 

 

Ravatal mellett Melega Kálmán és fia, mellettük az iskola volt alkalmazottja

 

 

Emlékeztető a fejfával

 

 

Rövidesen kezdetét veszi a búcsúztató

 

 

 

Kántor hölgy várja a katolikus papot

 

 

 

Kezdetét veszi a búcsúztató, katolikus pap celebrálta a szertartást

 

 

A gyászolók egy része már nem fért be a ravatalozóba

 

 

Megindul a gyászmenet

 

 

Út a sírhelyhez

 

 

Utolsó útra kiséri feleségét Melega Kálmán és két fia

 

 

Családtagok, rokonok, barátok

 

 

Balra Szilas Éva volt kolléganő, félig takarva az iskola egyik alkalmazottja,Tősér Gabika

 

 

A gyászoló menet vége

 

Melega Kálmánné Katika búcsúztatóján a régi kollégák közül többen megjelentek. Így Szilasi Éva, valamint Király Csaba.

E honlap főszerkesztője, Király Csaba részvétét nyilvánította volt kollégájának, Melega Kálmánnak.

A fenti képeket is Ő készítette, hogy az iskola honlapján megörökíthessük Katalin emlékét.

 

Részvétnyilvánítások

Dátum: 2020-02-23 07:43:12, GMT +1
Név: Varsányi Antal
Sorszám: 155
Mélységesen sajnálom Melegáné Bíbor Katalin halálát. A családnak Őszinte részvétem. Kiváló tanár, és jó ember volt!

 

Dátum: 2011-03-10 06:00:32, GMT +1
Név: Fazekas Ferenc
Email: fazekas.ferenc@pr.hu
Sorszám: 52
"1988-1992-ig voltam tanulója az iskolának és 1992-ben érettségiztem a IV. A osztályban. Osztályfőnököm Melega Kálmánné, aki a fizikát és matematikát tanította nekünk. Ő úgy tanított, hogy aki azt nem értette meg, hát azzal baj volt. Aprólékosan és jól elmagyarázva példákon keresztül. Csibészek voltunk és nem egy osztálykiránduláson ennek bizonyságát tettük. Ő mindenről tudott

és nem rótta fel nekünk ezeket soha."

 

Dr. Gockler Lajosné Katalin férjétől kapta a szomorú tájékoztatást. Ő pedig értesítette a régi kollégákat,

Deákné Irénkét, Fischerné Erzsikét, Szilas Évit.

Évike felvette a honlap szerkesztőségével a kapcsolatot: 15 évig dolgoztunk együtt, remek tanár, kolléga, ember volt Kati. Fájdalmas a múlt idő... - írta Évike az elhunyt munkatársra emlékezve.