Címlap

Akkor és most - Életutak

«« Vissza ««

2016-02-19-én Eölyüs Éva leánya, Quenzer Krisztina bejegyzést tett a honlap vendégkönyvébe.

 

Elmondta, hogy a honlapon nézegeti édesanyja osztálytársait, akikről mindig olyan sokat mesélt. Az 50. érettségi találkozón még együtt volt társaival. Mosolyogva, kedvesen beszélt hozzájuk.  

2009. 06. 13. 1959 IV. c osztály 50 év után

 

"Emlékszem, mikor az osztálytalálkozóra készült, - írja Krisztina - nagyon ideges volt,

hogy már úgy megöregedett, hogy senki sem fogja felismerni... El se akart indulni.

Aztán mikor kiszállt az autóból, - az út túloldalán meglátták őt a többiek, -

az autóban ülve is jól hallottam a sikítást:

"ott jön az Évi! Az Eölyüs Évi!"

És Anyukám újra 18 éves lett!" 

 

Ezt a rövid kis történetet Krisztina olyan szívhezszólóan fogalmazta meg, képi előadással,

hogy ebből kicseng édesanyja iránt érzett minden szeretete.

 

Az érettségi után a taksonyi postahivatalban dolgozott telefonkezelőként, így ismerkedett meg édesapámmal, aki egy TSZ telepen dolgozott és sokszor kellett telefonálnia. Egyik alkalommal jó zene ment a rádióban a telepen és Apukám ezt a telefonba bejátszotta. Anyukámnak imponált vele, de ezért mindketten le lettek alaposan szídva. A kapcsolat viszont létrejött.
1964-ben összeházasodtak. Két lányuk született, Viktória és Krisztina. Akár merre is sodorta az élet a családunkat, Anyukámat mindenhol szerették a munkatársai. Nekem is volt szerencsém 3 évig együtt dolgozni Vele, nagyon élveztük mind a ketten. 
Sokat utaztunk együtt, miután nővérem Németországba költözött, sokszor meglátogattuk együtt. Útközben sokat mesélt a fiatal koráról. Emeséről is mesélt, meg a repülésről (később én is megtanultam vitorlázórepülést). Még nyugdíjjas korában is tudta a Lorelei-t németül szavalni. 

Mivel később én is Németországban mentem férjhez, sajnos az utóbbi időkben legtöbbet csak Skype-on beszélgettünk.

 

Krisztina most megírta szerkesztőségünkek, hogy édesanyja 2012. március 10-én elhunyt. Ennek alapján a már korábban megnyitott emlékoldalt kiegészítettük, a szomorú hír kapcsán.

 

«« Vissza ««



Észrevételeket és javaslatokat a dokaistvanne@gmail.com e-mail címre várjuk.