Akkor és most - Emlékezés barátokra

Az én szép Régi Barátnőim

Gyermekkorunk ködfátylát átlépvén,

Újra együtt vagyunk,

Én szép Régi Barátnőim.

Élet szőtte selyemfonallal

Sorsunk rovátkáit orcáinkon,

Hová lettek a világmegváltó szép ígéretek,

Fékezhetetlen jókedvünk és a kacajok?  

Elvesztek reményeink és hitünk,

Szeretett barátnőink közül  azok,

Kiket kedves hívószavunk utol már nem ér.

Alusznak Ők az Örök Lét mezején.

Döbbenten állunk és csendben,

Sebeket hordozunk,

Amik látszanak,

És ott bent, mélyen a szívűnkben, amik nem.

Ígéret kell és szép remény

Amíg élünk fogjuk egymás kezét?

Lehet az út hosszú, vagy tán rövid,

Ne adjuk fel semmiképp.  

Adjunk értelmet az éveknek,

Mit megtehetünk még, tegyük meg.

Adjunk szeretetet, kedvességet,

Minden arra vágyónak 

Életünk úgy lehet teljesebb,

Ha szeretjük az életet és a barátokat.

Szeretettel, tisztelettel: Gerő/ Láng Klári

 Érettségi - 50 éve

Tizennyolc évesen, ötvenhétben,

Megéltük a forradalmat észrevétlen.

Történelmet írtunk fázva, lázban, égve

"Jaj" szavunk felhangzott az égbe.

Szilaj kedvünk, ifjúságunk

Néha vidám volt és olykor bátor,

Négy gimis év utánunk,

Ballagunk és jön a Felnőtt világunk.

Jó az osztály a IV. d, ki még maradt,

Mert volt, kik elmentek a "Nagy Világba",

Szépek, királylányok voltunk,

Virult és a csúcson volt az Ifjúságunk.

Tanáraink, a Nagyok, Akik méltók a tiszteletre,

Tanítottak, felkészítettek minket az Életre.

Tanárainknak hála és köszönet.

Osztálytársaim, a kiválóak,

A jó ésszel, szívvel, képességgel megáldottak,

Amelyet tetteikkel is igazoltak.

Rosszakkal, szépekkel és jókkal.

Hetvenfelé, hazafelé - megyünk,

Odalett szilaj kedvünk.

Van, Akikhez hívó szavunk nem érhet el,

alusznak Ők az Örök Lét mezején.

Mi rájuk is gondolunk,

Őket nem felejtjük el.

Örüljünk egymásnak, míg itt vagyunk,

szép Naplementére várva,

Reméljük, még találkozhatunk,

Isten ahhoz majd segítséget nyújt

Gerő Klári 2014. szeptember