Beköszönő - 2014

Április hava

 

 

Idézet a Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

 

Április az év negyedik, 30 napos hónapja a Gergely-naptárban. A hónapot Mars kedveséről, Vénusról nevezték el, Venust ugyanis Aperirénak is hívták. A név a latin aperire szóból származik, melynek jelentése „megnyitni” – ez valószínűleg utalás az ekkor kinyíló természetre.

Az Arvisurák szerint Szelek hava.

A 18. századi nyelvújítók szerint az április: nyilonos. A népi kalendárium Szent György havának nevezi.

 

*   *   *

Április hónap egyik jeles napja:

A magyar költészet napja. Magyarországon 1964 óta József Attila születésnapján, április 11-én ünneplik.

Ebből az alkalomból minden évben irodalmi előadóestekkel, könyvbemutatókkal, költőtalálkozókkal és versenyekkel tisztelegnek a magyar líra előtt. Noha a költészet napját József Attila születéséhez kötjük, április 11-én született Márai Sándor is, 1900-ban.

 

 *    *    *

 

József Attila (Budapest, Ferencváros, 1905. április 11. – Balatonszárszó, 1937. december 3.)

huszadik századi posztumusz Kossuth- és Baumgarten-díjas magyar költő, a magyar költészet egyik legkiemelkedőbb alakja.

 

Az élet kegyetlen volt vele, hisz félárva gyermekkora tele volt lemondással, felnőttként szembesült a meg nem értéssel és öngyilkossága körül is találhatóak ellentmondások. A Szegedi Tudományegyetemen tanárnak készült, de a Tiszta szívvel című verse miatt kirobbant jobboldali tiltakozások eredményeként Horger Antal professzor eltanácsolta a tanári pályától.

Ezután nyugati egyetemekre iratkozott be: Bécsben hallgatott előadásokat, majd Párizsban a Sorbonne-on tanult. Közben megismerkedett az akkori német és francia költészettel, és tökéletesítette nyelvtudását. Már külföldön is szimpatizált a kommunizmussal, és Magyarországra hazatérve kapcsolatba lépett az illegális munkásmozgalommal.

Zaklatott magánéletét azonban érzelmi válságok, szerelmi reménytelenségek terhelték, és az ehhez társult rendszertelen életvezetése oda juttatta, hogy összeomlott az idegrendszere. A zavaros elmeállapotú költő a balatonszárszói vasútállomáson egy vonat alá került és szörnyethalt. 

Mindössze harminckét évet élt az Ady Endre utáni magyar költészet legjelentősebb alakja. A második világháború után a szocialista világköltészet ünnepelt vezéregyéniségévé vált. Műfordítóként a szomszéd népek kortárs lírájával foglalkozott és értékesek Villon-fordításai is. (A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából)

 

 

„Minden, ami költészetünkben addig volt, beleolvadt József Attilába;

minden, ami azóta van, vele kezdődik.”

- Hegedűs Géza (író, újságíró, költő, színházi szakíró, kritikus, egyetemi tanár)

 

 *    *    *

 

Sumonyi Papp Zoltán – (József Attila-díjas magyar író, költő, rádiós szerkesztő):

1937-ben a harminckét éves József Attila Hazám című ciklusában,

- miután hat szonettben összefoglalja az ország legsúlyosabb bajait, - az utolsó, hetedik szonettet így kezdi:

S mégis, magyarnak számkivetve,

lelkem sikoltva megriad -

édes Hazám, fogadj szívedbe,

hadd legyek hűséges fiad!

 

A szonett, első versszaka, lírai bekezdés:

Az éjjel hazafelé mentem,

éreztem, bársony nesz inog,

a szellőzködő, lágy melegben

tapsikolnak a jázminok,

 

1937. május

 

Csak halála után kezdődött igazi ismertsége, általános közönségsikere.

Utolsó verse szinte a búcsúzás hangján szólal meg:

Íme, hát megleltem hazámat (1937. november, részlet):

 

„Íme, hát megleltem hazámat,

a földet, ahol nevemet

hibátlanul írják fölébem,

ha eltemet, ki eltemet…”