Megemlékezés tanárainkról
«« Vissza ««
Emlékezés Takács Árpádné tanárunkra
Takács Árpádné az iskola matematika-fizika szakos tanára volt
a hatvanas években, 10 éven keresztül.
Ez idő alatt – ismereteink szerint - csak egy osztálynak volt a vezetője, az 1965 IV. f diákjainak.
Ez az osztály 2013 szeptemberében tartotta 48 év után az érettségi találkozójukat.
Ekkor közölte a jelenlévőkkel a szomorú hírt Nagy Nelli, hogy
Erzsike néni, a volt osztályfőnökük meghalt.
A jelenlévők tisztelettel adóztak emlékének.
"A IV. év végén búcsúzóul mindenki kapott egy kis Vajda kötetet.
A mostani találkozóra is elvittem az Erzsi néni által dedikált példányt."
- írja levelében Hollerné Szabó Ildikó.
* * *
Az 1968 IV. e osztály egyik volt diákja Szabóné Cserepi Erzsébet írja levelében:
Kedvenc tanáraim egyike volt Erzsi néni.
Szeretettel gondolok rá.
Szerettem a tantárgyakat is, melyeket tanított, mivel reál beállítottságú vagyok,
szerintem remek matematika-fizika tanár volt.
Korábban néha összefutottam Vele, mert egy kerületben laktunk. A lánya is tanárnő.
Sajnos három éve meghalt az unokája, Veronika. Ez a veszteség nagyon megviselte a családot, Erzsi nénit is.
Emlékét szívembe zárom és gyújtok gyertyát érte.
* * *
|
"Létünk olyan, mint a vonuló őszi felhők,
A lényeg születését és halálát látni olyan, mint egy tánc látványa, Egy emberöltő annyi, mint egy fényvillanás az égen, Úgy elsuhan, mint a hegyi patak a meredek hegyoldalon." Buddha
|
* * *
A honlap szerkesztősége is búcsút mond.
Nyugodjék békében!
1965 IV. f osztály diákjainak képviseletében három fő megkereste Takács Árpádné tanárnő sírját,
hogy végső búcsút vehessenek, s megemlékezzenek Róla, szeretett osztályfőnökükről.
Meglátogattuk az Erzsi néni sírját október 23.-án a Lőrinci temetőben, Kyra, Nelly és én.
Vittünk egy koszorút tiszteletünk és emlékezésünk jeléül az osztály nevében. – írja levelében Dr. Nemecsekné Máris Erzsébet.
Kései „találkozás” Takács Árpádnéval, Erzsike nénivel, az Osztályfőnökünkkel
Elkéstünk. . . igen . . . 48 – évet !
Október 23-án, gyönyörű verőfényes napsütésben bolyongtunk a lőrinci-temetőben. ---- Máris Erzsi , Nagy Nelli , Illés Kyra ---- Kerestünk egyszer, kétszer, sétálva a kő emlékek között, de hiába. . Nem leltünk. Segítséget kértünk az ott dolgozóktól.
Volt valaki, aki emlékezett Rád! „ …, igen, igen Karácsony előtt temettünk egy Tanárnőt. . . Tessék, itt van a sírja! „ - mondta.
A kő- és márványsírok között volt a Tiéd, a maga egyszerűségével. --- Te is ilyen voltál, egy nagyon egyszerű, de nagyszerű EMBER! EMBER voltál akkor is, amikor a ketedrán megállni nem is volt egyszerű dolog! ----
A föld, amely befogadott, körülölelt, rózsabokrot nevelt, telis- teli nyíló és bimbós meleg sárga színű rózsákkal. Körülötte őszi virágok nyíltak. Ez a rózsabokor olyan volt, mint egy nagy csokor, jelképezve a sok – sok tanítványt, akiket egy életen át tanítottál.
Álltunk némán, s az emlékek visszavittek ifjúságunkhoz. Letettük a megemlékezés koszorúját. A mécsesünk világánál találjon el Hozzád még számtalan tanítvány!
Arany János verséből idézve: "Nem hal meg az, ki milliókra költi Dús élte kincsét,..."
„ Az idős Michelangelo imája” után, lelked üdvéért, közösen elmondtuk a Miatyánkot.
Az örök világosság fényeskedjék Néked!
Illés Kyra Bagi Ilona Leánygimnázium VI-F 1961 – 65
* * *
Dakó Mária által írt megemlékezést
Hollerné Szabó Ildikó küldte meg szerkesztőségünknek.
Drága Erzsi néni!
Hosszú évek teltek el azóta, hogy ott ültünk az iskolapadban és rettegve vártuk az előttünk álló érettségit. Nem jeleskedtem a matematikában sosem, de Te megmentettél a szóbeli vizsgán. A tekinteteddel irányítottál, mások számára észrevétlenül, így olyan tételt húztam, amelyet jól tudtam. Ezt sem tudtam Neked azóta sem megköszönni!
Meséltél olvasmányélményedről, a frissen kiadott Kodolányi János könyvekről. Ajánlottad! Abban az időben mindezt, amikor a valóság csupán földhözragadt élethez adott támpontot. (Iskolánk mellett ott volt egy örökre bezárt kápolna is) Hatalmas és misztikus világot adtál nekem ezzel. Elérhetővé tetted a lényem belsejében zajló folyamatok felismerését, megélését. Köszönöm, hogy általad egy másik világ is megnyílt számomra.
Felrémlik a bólé és a töltött kifli íze is, amit a lányokkal elénk varázsoltál az otthonodban búcsúzásunk alkalmával.
Szívszorító volt látni azt a verses könyvet, amivel ballagásunkkor utunkra bocsátottál, kézjegyeddel ellátva. Többen megőrizték, az enyém valahol az életem sodrásában lemaradt. Most ahogy megtartottuk a 48. találkozónkat - köszönet Szabó Ildikónak, hogy elhozta, ezáltal is behozva közénk Téged!
Hálával gondolunk Rád!
Nyugodj Békében Erzsi néni!
Nagyon szép megemlékezés a diákok részéről!.
«« Vissza ««
Észrevételeket és javaslatokat a dokaistvanne@gmail.com e-mail címre várjuk.