Akkor és most - Régen és ma

Üzenet az idős nemzedéktől - részlet

„Ti tisztaszívű emberek, ne engedjétek,
ne hagyjátok,
hogy ránk köszönjön a régmúlt történelem.
Tegyetek érte, hogy ébredjen álmaiból
az ember iránti tisztelet.”

Gerő Klári

Gerő - Lang Klári

1957 IV. d osztály volt diákja

 

  

 

 

 

Klárikával kerülő úton találkozott szerkesztőségünk.

Már a honlapon olvashatták a látogatók, egyik csodálatos és egyben megrázó tartalmú írását,

mikor végre, - a hiányzó láncszem menüpontunkban tett felhívásunkra - jelentkezett,

2013 őszén, - nagy örömünkre.

 

Kérésünkre megküldte az osztály érettségi tablóképét.

 

Levélváltásunk kapcsán megtudtuk, hogy Klárika szívesen ír régi emlékeiről. A volt diáktársakról.

 

 

 

Az osztálytársaim között több diplomás lett - ezt is részint tanárainknak köszönhettük – mint elektro- vegyészmérnök, jogász, gyógyszerész, tanár, nyomdász - kiváló osztálytársak voltak, büszke vagyok rájuk ma is.

  

Az osztálytársaim közül - velem együtt 7-en - 5-6 éves korunktól ismerjük egymást. Az Ady-ban végeztük az általánost. 

Később, az iskolás évek után is találkoztunk. Pl. Kubala Angélával, Cseh Hajnalkával, aki később Californiába ment férjhez.

Király Erika lenne a 8-k Ady-s, 1956-ban a forradalom alatt mentek Amerikába - nem tudjuk mi lett Vele.

Joó Mária gyermekorvos - fiatalon meghalt.

Petz Éva, Böjtös Vera, Kubala Angéla, Láng Klára – később még egy társunk Ötyék - baráti kört alakítottunk,

majd hozzánk szegődött Surányi Ida - nem Adys – elektromérnök – ő is fiatalon halt meg.

 

Mi 16-an, akik leérettségiztünk 1957-ben 4. d-sek, közülünk 10-diplomás:

Nagy Rozi, Láng Klári—tanári, Cseh Margit – geodéta, Somkuti Ilona, Ócsvár Mária - gyógyszerész dr., Joó Mária dr. - orvos, Surányi Ida - elektromérnök, Fehérvári Mária - vegyészmérnök, Kocziha Klári dr. -  jogász, Hegedüs Zsuzsa - építészmérnök.

 

*   *   *

 

 

 

Klárika a kerti teraszon ülve küldi üdvözletét

 

Klárika egy kedves verset küldött szerkesztőségünknek, mely az unokáról szól, s fiának írta.

 

Csoda - vers-unokámról fiamnak (2001)

Részlet…   

  

Csoda, melyet Isten láthatatlan kézzel nyújtott feléd. 

Vérednek vére - drága gyermeked életének része. 

Mondjál halkan köszönetet érte. 

 

Tiszta szemmel rád tekint, - mint a fáradt vándor 

az öreg tölgynek - válladra borul és megpihen. 

Piciny kezét feléd nyújtva, tőled segítséget kérve, várva 

Csüng, kapaszkodik, cirógat, ha leteszed, hívogat.  

 

Nem hittem, hogy ilyen kegyes lesz hozzám az élet, 

és ily Csodában lesz még nekem részem. 

Kitárult a világ, mosolyog rám az unokám. 

Drága pici lénye bearanyozza létem.

  

 A küldemény érkezett: 2013 októberében