Nyugdíjas évek

Rácz Mária 1966 IV. e osztály volt diákja

 

2007-ben, amikor az internet csodálatos lehetőségeivel ismerkedtem - a nyugdíjas éveim elején, - a középiskolás osztálytársaimat kerestem, régi diákkori emlékek várakoztak gondolataim sorában, hogy előbújhassanak, hogy ismét átéljem azokat az éveket, élményeket. Azokat, amelyekben néha talán szomorúság, izgalom, aggodalom lapult meg lelkemben, de visszatekintve látom, hogy több volt bennük a szépség, a jóság, a tenni akarás, mely most örömteli képekként szinte mind előttem állnak.

 

Ekkor történt, hogy internetes levelet kaptam Király Csabától, - aki egykor a Bagi Ilona Gimnázium és Szakközépiskola gyakorlati tanára volt – mint aki tudta volna, mi zajlik bennem, - felkért arra, hogy gondolatbeli emlékeimet rögzítsem egy dokumentumba, írjak magamról, a diákkori időszakról, illetve később az érettségi utáni éveimről.

 

Így indult kapcsolatom ismét a Bagi Ilona Gimnáziummal, amikor is rájöttem, hogy nem csak az én emlékeim felhelyezése jelenthet örömet számomra. Király Csabával közösen kerestük a volt diákokat, hogy megszólítsuk, s felkérjük a honlapon történő bejelentkezésre, írásos és fényképes emlékeik bemutatására. Ennek ma már lassan 6. éve. A Beköszönő menüpontban megemlékeztem a honlap megnyitásának 5. évfordulójáról.

A honlap megnyitásának évfordulója - 2007 - 2012

 

Életutam Pesterzsébeten kezdődött, majd Dunaújváros és Rácalmás után ismét váltás következett be életemben. A Rácalmási kiskertemben férjemmel igyekeztünk megmunkálni, megteremteni azt, ami szerény lehetőségeinkhez képest megvalósítható volt.

 

 

A kertünkben négy pihenőhely van.

Bármikor, bármely oldalról fogadni tudjuk a napocskát, vagy a hűsítő árnyékot.

 

  

 

Hátsó kiskertünket kerítéssel leválasztottuk a kutyusok miatt,

s férjem régi vágya volt, elkészített egy Székely-kaput - egyszerű kivitelben.

 

 

A három szintes családi házban a középső szint a mi használatunkban van,

de valójában az alsó szint a kedvenc tartózkodási helyünk,

mert onnan azonnal kinn vagyunk az udvaron, ami a mi lételemünk.  

  

 

2012 tavaszán ismét készültünk a magok elszórására.

A lugasok fémváza várja a kúszó növényeket, de mi már gondolatban messze járunk.

Mi lenne, ha nagyobb területtel ismerkednénk? ... És megtörtént.

 

Pozitív energiával feltöltődve 2012 nyarán egy újabb felkérést kaptam, - most a családomtól, leányomtól – hogy az otthoni kisállattartás örömeit megnövelve, egy tanyasi világgal is ismerkedjek meg. Szeptember 19-én Fülöpházára költöztünk. Elvileg kétlaki életet folytatva, de gyakorlatilag nagyobb időt töltve az új környezetben.

 

 

 

A Rácalmási Mezőföld és a kunsági Fülöpháza vidékét a Dunaújvárosi új híd köti össze.

E hídon áthaladva vettük az irányt célunk felé.

 

 Hat hónap rövid krónikája egy-egy képben

 

 

 

Egy frissen ültetett gyümölcsöskerttel és egy parkosított előkerttel találkoztam,

mikor a tanyát először megláttam 2012 augusztusában.

 

 

Szeptember 19-én beköltöztünk. A kutyák azonnal birtokba vették az udvart.

 

 

Október 29-én reggel meglepetés fogadott minket, leesett az első hó.

Ezzel a fotóval sikerült megörökítenünk.

 

 

 

A novemberi napfény ismét bearanyozta a tóparti fák sárga leveleit.

Örömmel fogadtuk a hosszúra húzódó őszi napokat. Ez az Indián nyár?

 

 

 

Decemberben beköszöntött az igazi tél, puha hólepel borult a tájra.

 

 

Januárban unokám születésnapi ajándékként kapta a kecses tartású, díjugrató paripát.

 

 

 

Egy februári borongós délelőtt begyűjtöttük a lehullott száraz ágakat, a két kutyus, Fickó és Mona is segített.

Fickó, - a fiatal kamasz - óriásra nőtt a fél év alatt. Ha felugrik a gazdájához, ott már vízszintes szemkontaktus születik.

 

Márciusban megkezdődnek a mezőgazdasági munkák