Beköszönő - 2012

Szent Márton napja (egyben az újbor ünnepe) • az első világháború végének emléknapja (1918-ban „a tizenegyedik hónap tizenegyedik napján 11 órakor” lépett életbe a fegyverszüneti egyezmény) • a katonai felderítők napja.

 

Szent Márton ünnepe

Márton napjához rengeteg hagyomány és népszokás kapcsolódik, illetve november 11-e már a középkorban is fontos határnap. 

 

Szent Márton élete

 

Márton Kr. u. 316-ban született az egykori Savariában (ma Szombathely). Itáliában nevelkedett jómódú család gyerekeként, miután apja jutalomként megkapta a birtokot. Apja katonatiszt volt, és fiát is katonai pályára szánta. Ezért nem is nézte jó szemmel a pogány család, amikor fiúk 12 évesen felvette a kereszténységet, később pedig meg is keresztelkedett.

Három év múlva aztán apja nyomására mégis belépett a seregbe.

Katonaként szolgált egészen 341-ig, ebben az évben azonban kilépett a seregből és további életét Isten szolgálatának szentelte. 371-ben a Loire menti Tours püspökévé választották, amit nem akart elfogadni és a legenda szerint a libák között próbált elrejtőzni megválasztása elől. A libák azonban hangos gágogásukkal elárulták, így nem volt menekvés, el kellett

fogadnia a püspöki kinevezését.

 

 

 

Szent Márton és a jelképének számító liba

 

Haláláig hittérítéssel foglalkozott, megalapította az első európai szerzetes kolostort. 397. november 8-án hunyt el,

3 nap múlva, november 11-én temették el Tours-ban. Márton jóságának és odaadásának híre életében is messze földön elterjedt, az emberek tisztelték, meggyőző volt és pártolta a szegényeket. Halála után még nagyobb tisztelet övezte, szentként tekintettek rá, templomokat szenteltek neki, falvakat neveztek el róla, temetésének napján pedig ünnepségekkel, felvonulásokkal, lakomákkal emlékeztek rá.

A tours-i zsinat 461-ben ünnepet rendelt el Márton tiszteletére.

Sírja felett 476-ban bazilikát építettek. Holttestét ereklyeként tisztelik, 1454-ben arany ereklyetartót készítettek számára. Az ereklyék ma a Saint-Gatien katedrálisban, a tours-i Szent Márton bazilikában és a Szombathelyi Székesegyházban találhatóak. Szombathely városa 2005-ben bekapcsolódott a Szent Márton Európai Kulturális Útvonalba. Szent Márton Franciaország védőszentje.

 

 

 

*   *   *

 

 

Szent Márton kultusza a Pannónia területén már a honfoglalás előtt is virágzott.

Szent István tisztelete jeléül a zászlaira a hadvezér Márton képét festette.

 

 

 

Márton megosztja köpenyét egy koldussal,

mely után álmában Jézus jelent meg a koldusnak adott köpenyben

(forrás: Wikimedia) 

 

 

Márton nap alkalmából

Szent Márton legendája sokakat megihlet

Egyik osztálytársunk, Kiss Edith (1966 e) küldte hozzánk ezzel kapcsolatos, kivonatos leírását.

 

A hagyomány szerint a szent egy álomban sietett a király és az ország védelmére.

Így Szent Márton Szűz Mária után az ország patrónusa lett.

A pannonhalmi bencés apátság is Márton tiszteletére épült azon a helyen (Savaria Sicca), ahol az egyik hagyomány szerint a szent született. A legújabb kutatások viszont minden kétséget kizáróan bizonyítják, hogy Márton szülővárosa Savaria, vagyis Szombathely.

 

Egy másik változat szerint ez a hagyomány a római időkre nyúlik vissza. November 11-e a naptárban ősidők óta a téli évnegyed kezdő napja: megkóstolták az új bort és az új termés is kitartott bőven, így nagy eszem-iszomot tartottak, hogy jövőre is jó termés legyen mindenhol.

A rómaiak Aesculapiust, az orvosistent ünnepelték ilyenkor, s ludat öltek, amely a hadisten, Mars szent madara volt. (A madarak gágogásukkal egyszer megmentették Rómát a gallok éjszakai orv rajtaütésétől.)

A keresztény naptárban is ez alapján kapott helyet: a lúd római neve “avis Martis” (Mars isten madara); régi szófejtéssel „Márton madara”-ként ünnepelték, így nem kellett eltérni a lúdlakomák évnegyedkezdő római szokásától.

A reformációnak korában is folytatódott a hagyomány: a protestánsok Luther Márton neve napján emelgették a poharaikat ilyenkor.

 

Márton napi szokások

 

Márton napjához rengeteg hagyomány és népszokás kapcsolódik, illetve november 11-e már a középkorban is fontos határnap. A Márton nap volt az év gazdasági zárása, amikor hálát adtak az új termésért. A lakomák és ünneplések után következett a 40 napos böjt, ami egész karácsonyig tartott. Innentől az emberek a télre, a disznóvágásokra készültek.

 

A Márton-napi liba-lakomáról szóló első írásos beszámoló 1171-ből származik. – folytatódik Edithke írása. -

 

Akkoriban ez inkább azzal volt kapcsolatba hozható, hogy Szent Márton napja jelentette a paraszti év végét, a népszokás ilyenkor zárták le az éves gazdasági munkákat, kezdetét vette a természet téli pihenő időszaka. A cselédek ilyenkor kapták meg évi bérüket és hozzá ráadásként egy libát, mert a szárnyasok nyáron felduzzadt hadát a tél beállta előtt meg kellett tizedelni.

E napon kóstolták meg az újbort és vágtak le először tömött libákat. Ám e szokás gyökerei is mélyebbre, az aratási időszak végén álló pogány állatvágási ünnepekre nyúlnak vissza, amelyeket a kereszténység így vett át.

 

Márton nap a 40 napos adventi böjtöt megelőző utolsó nap, amikor a jóízű és gazdag falatozás, vigasság megengedett. Ezen a napon rendszeresek voltak a lakomák, bálok, vásárok. Ma is sok helyen táncos mulatságot csapnak, ahol az asztalról nem hiányozhat egy libafogás és az újbor.

 

Többféle időjárással kapcsolatos „jóslások” is kötődnek ehhez a naphoz: ha Márton napján havazik, gyakran elhangzott: „Eljött Márton szürke lovon.” “Ha Márton fehér lovon jön, enyhe tél, ha barnán, kemény tél várható.” Sokfelé azt tartják, hogy a Márton napi idő a márciusi időt mutatja. Egyes területeken úgy hiszik a Márton-napi jeges eső korai tavaszt jelent.         

A néphit szerint a Márton-napi eső nem jelent jót, mert utána rendszerint fagy, majd szárazság következik.  

   

A köztudatban ezzel a nappal kapcsolatban a Márton-napi lakomák a legismertebbek. A hiedelem szerint ludat illik enni ezen a napon, mert, aki Márton-napján nem eszik libát, az majd egész évben éhezik. Úgy hitték minél többet isznak, annál egészségesebbek lesznek. Tipikus ételek ezen a napon a libaleves és libasült párolt káposztával és zsemle- vagy burgonyagombóccal.

 

 

Márton az újbor bírája is, ilyenkor ugyanis már iható az újbor. A Márton-napi lúdpecsenyés vacsora végén már kiforrott újborral szokás koccintani, ezt hívják Márton poharának.  

 

Köszönjük Edithkének a tárgyhoz küldött anyagát.

Az oldal felhelyezésre került 2012. november 11.