Részvétnyilvánítás
«« Vissza ««
Üzenet küldője: a honlap szerkesztősége
Tisztelt Szeitl Mihályné!
Szomorú szívvel olvastuk a honlapon történt bejegyzését, melyben férje halálhírét osztotta meg velünk.
Fogadja őszinte Részvétünket elhunyt férje tiszteletére.
A honlapon az osztály már megemlékezett 3 elhunyt társáról, azon az oldalon helyeztük fel Szeitl Mihály emléksorait is. Megtekintheti a következő oldal megnyitásánál:
Megemlékezés Elhunyt osztálytársakról 1967-1971 IV. b
Az osztály névsorában is jelzést tettünk: 1971 IV. b
Tisztelettel: a honlap szerkesztősége nevében Dóka Istvánné Rácz Mária
Üzenet küldője: Dr Gockler Lajosné
To: adsl556093@t-online.hu
Sent: Friday, January 13, 2012 7:34 AM
Subject: Küldés: P1020607 Részvét
Kedvesem!
Most kaptam a szomorú hírt az iskolai honlap szerkesztőjétől - Dókáné Rácz Marikától - hogy régi tanítványom Szeitl Misi
meghalt. Én Dr. Gockler Lajosné vagyok az 1971 IV. b osztály volt főnöke. Téged sajnos nem ismerünk, nem tudom a neved, de szeretted a Misit, így mi is a szívünkbe zártunk. Nagyon megrendített Misi halálhíre.
Fogadd őszinte részvétünket. Adjon az Isten neked vigasztalást, gondolj azokra a szép évekre, amit együtt tölthettetek.
Köszönöm az osztály és a magam nevében, hogy a honlap segítségével értesítettél minket. Én nagyon szerettem Misit. Csendes fiú volt, nagy csodálkozó kék szemekkel. Szerette a csillagokat. Ő vitt el minket a Planetáriumba.
Amikor ballagtak, Anyukája egy kis nippet adott nekem, hogy emlékezzem Misire. Így is lett. Ez a kis ballagó fiú Őt jelképezte. Most lefényképeztem és elküldöm neked a képét, mert most már jelképesen máshova ment Misink.
A honlapon lesz egy megemlékezés Elhunyt osztálytársakról 1967-1971IV. b. Kérlek,
írjál néhány mondatot Misi életéről, családjáról, munkájáról. A ballagás óta nem tudunk az életéről, mert nem tudott eljönni a találkozókra.
Szeretettel Piroska néni, volt osztályfőnök.
"Misi 2012. december 3-án elindult a karácsonyi ösvényen."
From: dr. György Balázs [mailto:gyorgy.balazs@alsonemedi.hu]
Sent: Thursday, January 12, 2012 7:57 PM
To: 'adsl556093@t-online.hu'
Subject: Őszintén!
Kedves Szeitlné!
Nagyon váratlanul és megrázóan ért szeretett osztálytársunk, az Ön kedves férje halálhíre!
Magam évekkel ezelőtt próbáltam keresni Őt saját csatornáimon, mert már régen nem jött el a rendszeresen megtartott osztálytalálkozókra! Szerettem volna vele találkozni, a régi diákéveket együtt felidézni.
Olvasva végső betegségét vélelmezem, hogy nem lehetett könnyű önöknek ezzel együtt élni!
Szívesen venném, ha tudna küldeni fényképet róla s családjáról!
Kívánok szeretteinek békés megnyugvást, belenyugodást abba, amiről tudjuk, hogy megváltozhatatlan.
A jó Isten legyen támasza gyászában!
Tisztelettel: dr. György Balázs, egykori osztálytársa Misinek
Kósáné Nagy Katalin az osztályfőnökkel, Dr. Gockler Lajosnéval váltott üzenetet, melyben egy közösségi oldalon látott fotóra tesz utalást, ahol valószínűleg Misi és felesége látható együtt. Rövid levelét így zárja:
Jól emlékszem a Misire, kedveltem őt.
Nyugodjon békében!
Idézet Hegedüs Lippai Mariann osztályfőnökéhez küldött leveléből:
Kedves Piroska néni!
Olvastam a levelet, borzasztóan elkeserített, ugyan akkor kicsit segített is a bánaton az, ahogyan Erika írt Misiről.
Olvastam a levelet, borzasztóan elkeserített, ugyan akkor kicsit segített is a bánaton az, ahogyan Erika írt Misiről.
Tele van ez az írás mélységes szeretettel megbecsüléssel.
„Nagyon sajnálom, hogy nincs már idő, hiszen itt hagyott minket Misi, de tudom, hogy akik ismerték még akkor, amikor köztünk volt, nem tudnának olyat mondani, ami kellemetlen vagy rossz vele kapcsolatban.
Így aztán csak lélekben küldöm neki utólagos üdvözletemet, s remélem, ahol most van, ott igazán megtalálta békéjét, és mosolyog, ahogy igazán sokan szerették.
Üzenet küldője: Szeitl Mihályné
CÍmzett: A honlap szerkesztősége
Feladás dátuma: 2012. január 24. 16:04
Idézet a levél záró soraiból:
Sajnos a betegség Misit sem kímélte, annak ellenére, hogy egész életében talán kétszer volt betegállományban egy-egy hétig. Amikor bent voltunk Nála a kórházban, halála előtt azt mondta „különösebben nem bánja, hogy nemsokára vége az életének, mert mindent elért, amit szeretett volna. Egyetlen dolog nem teljesült azok közül, amit szeretett volna, az, hogy életében nem született unokája. Nagyon szeretett volna nagypapa lenni és az unokákkal foglalkozni. Ez az egy nem adatott meg Neki.”
Nagyon kár, hogy korán „elment”. Nagyszerű ember volt, kiváló elme, páratlan személyiség. Halála órájában is a 34 kg-ra lefogyott és tönkre ment teste egy ragyogó és rendkívül intelligens szellemi képességgel párosult. Az utolsó pillanatig mindennek a tudatában volt és érvényesítette végső akaratát. Az erős szellemisége győzött a testi nyomorúsága felett. Méltósággal fejezte be földi életét 2011. december 3-án délután 16 órakor.
Mindenkinek szeretném megköszönni a részvétnyilvánítást.
Érd 2012-01-21.
Üdvözlettel: özvegy Szeitl Mihályné
«« Vissza ««
Észrevételeket és javaslatokat a dokaistvanne@gmail.com e-mail címre várjuk.