Megemlékezés Liszt Ferencről Kanadában
Bagis diákok a világban, távol és közel
Liszt Ferenc utca, Liszt Ferenc szobor Kanadában
Németh Vilmosné sz. Göndöcz Ilona küldött levelet szerkesztőségünknek, melyből kiderül, hogy a távolságot nem feltétlenül km-ben kell mérni, a magyarság-érzet megnyilvánulásainak lehetősége határtalan, s az osztálytársi, baráti érzület, az összetartozás testben és lélekben a legszebb és legértékesebb emberi érzés.
Sok műsort hallani, látni rádióban, tévében, de még senkitől nem hallottam arról, hogy a kanadai Hamiltonban 1996 óta utcatáblán olvasható Liszt Ferenc neve,
és 1997 óta a helyi rangos hangversenyterem központi helyén látható Liszt Ferenc mellszobra!
Hogy kinek a szép álma valósult meg ezekben – szívós, kitartó munkával,
azt szeretném nektek, bagisoknak elmesélni.
Diákkortársaim, reformátusok!
Ugye emlékeztek hitoktatónkra (1943 -), Baksa Sándorra, - a velem járó lányára, Ildikóra és talán az egy évvel fiatalabb öccsére, Csabára? Róla szól a hamiltoni történet.
Csaba 2 és fél évet járt teológiára, 1956 decemberében elhagyta az országot. Ausztriában lelki gondozó volt 14 menekülttáborban. Onnan Amerikába vándorolt ki, ösztöndíjasként fejezte be teológiai tanulmányait a híres Yale Egyetemen. Történelmet is tanult, dr. Baksa Csabaként, végül a kanadai Hamiltonban lett 30 évig lelkész. Egyidejűleg a helyi egyetemen egyiptológiát tanított.
Az egyetemen, a zenei tanszék vezetője dr. Alan Walker professzor volt, a Liszt-kutató, a magyarul is megjelent 1-4 kötete kötelező anyag a pesti Zeneakadémián. A professzor úr nemzetközi zenei fesztiválokat kezdett rendezni évente októberben, s Csaba, mint zeneszerető ember, segítette őt ebben. Csaba - szövetségesként - megosztotta nagy álmát vele: legyen Lisztről utca elnevezve!
Alan Walker még egy megszállott embert talált a templomi orgonista polgármesterben, így hárman álltak a városatyák elé merész tervükkel. Megkezdődött velük a nagy harc, először mereven elzárkóztak. Az elutasítás nem rettentette el őket, újra előálltak egy más utca átkeresztelésének ötletével. Végül csatát nyertek.
1996. október 26-án délben felavathatták a Csaba által megtervezett utcanévtáblát. Az ünnepség elején a kanadai himnusz hangzott el, de a végén a magyar himnusz is. Csaba betanította a helyi egyetem zenekarának, a meghívón a magyar szöveg is ott volt.
Illusztris vendégek vettek részt a nagy eseményen – a helyieken kívül – megjelent a magyar főkonzul, a nagykövet és a budapesti Liszt Múzeum igazgatónője, dr. Eckhardt Mária is, akinek átadtak egy névtáblát, hogy itthon is láthassuk a múzeumban.
Én lépésről – lépésre ismertem ezt a küzdelmet és győzelmet, mert Csaba levélben beszámolt nekem mindenről. A levelet ketten írták: barátnőmmel, Bolla Évával, aki megözvegyülve – egy pár év múlva – feleségül ment Csabához, és segítőtársa lett szép, nemes munkájában.
Bolla Évára is emlékezhettek, ő a Baár-Madas Református Gimnáziumban kezdett, de pár évet járt velem a Bagiban is. Apja kérésére vissza kellett mennie az internátusba, ott érettségizett, de barátságban maradtunk, el-eljött a találkozóinkra. Most a 60-on is velünk volt.
Visszatérve Hamiltonra: 1997. november 8-án – a zenei fesztivál keretében – Liszt mellszobrát avatták a Hamilton Pace-n, a helyi nagy hangversenyteremben. A szobrot Csaba Budapesten rendelte meg, mását a Liszt Múzeumban elhelyezettnek.
A szobor leleplezése után Kun Katalin magyarul szavalta el Vörösmarty „Liszt Ferenchez” c. költeményét. (A vers fordításban is elhangzott.)
Ezen a szoboravatáson vendégként részt vett Amerikában élő osztálytársunk, Sólyom Márta is.
(Pár hónappal előtte elvesztette férjét.)
A fotón Bolla Éva és Sólyom Márta látható.
A szobor előtt készült fotónak így azt a címet is adhatom:
Egykori bagis osztálytársak Kanadában.
(Ők hárman voltak együtt kb. 1948-ban, Csaba édesanyja, Erzsike néni református cserkészcsapatában, táborban. Talán az olvasók közül is voltatok többen ott?)
A hamiltoni Liszt-központ azt hiszem, önmagában is érdekes hír lehet, de ezekkel az egykori erzsébeti szereplőkkel különösen az.
Sajnos azóta meghalt Debrecenben Baksa Ildikó, utána nem sokkal később testvére, Csaba is.
Bolla Éva (Dr. Baksa Csabáné) hazaköltözött, Csaba hamvait hazahozta az erzsébeti temetőbe.
A fotókat, az ottani kiadványokat Évától kaptam.
Németh Vilmosné sz. Göndöcz Ilona
2011. 06. 25.
Fenti anyaghoz kapcsolódó oldal az