Mozaikok

Megemlékezés Liszt Ferencről Kanadában

Bagis diákok a világban, távol és közel

Liszt Ferenc utca, Liszt Ferenc szobor Kanadában 

Németh Vilmosné sz. Göndöcz Ilona küldött levelet szerkesztőségünknek, melyből kiderül, hogy a távolságot nem feltétlenül km-ben kell mérni, a magyarság-érzet megnyilvánulásainak lehetősége határtalan, s az osztálytársi, baráti érzület, az összetartozás testben és lélekben a legszebb és legértékesebb emberi érzés.

 
Sok műsort hallani, látni rádióban, tévében, de még senkitől nem hallottam arról, hogy a kanadai Hamiltonban 1996 óta utcatáblán olvasható Liszt Ferenc neve, és 1997 óta a helyi rangos hangversenyterem központi helyén látható Liszt Ferenc mellszobra!

 

Én lépésről – lépésre ismertem ezt a küzdelmet és győzelmet, mert Csaba levélben beszámolt nekem mindenről. A levelet ketten írták: barátnőmmel, Bolla Évával, aki megözvegyülve – egy pár év múlva – feleségül ment Csabához, és segítőtársa lett szép, nemes munkájában.

 

Bolla Évára is emlékezhettek, ő a Baár-Madas Református Gimnáziumban kezdett, de pár évet járt velem a Bagiban is. Apja kérésére vissza kellett mennie az internátusba, ott érettségizett, de barátságban maradtunk, el-eljött a találkozóinkra. Most a 60-on is velünk volt.

 

Visszatérve Hamiltonra: 1997. november 8-án – a zenei fesztivál keretében – Liszt mellszobrát avatták a Hamilton Pace-n, a helyi nagy hangversenyteremben. A szobrot Csaba Budapesten rendelte meg, mását a Liszt Múzeumban elhelyezettnek.

 

A szobor leleplezése után Kun Katalin magyarul szavalta el Vörösmarty „Liszt Ferenchez” c. költeményét. (A vers fordításban is elhangzott.)

 

Ezen a szoboravatáson vendégként részt vett Amerikában élő osztálytársunk, Sólyom Márta is.

(Pár hónappal előtte elvesztette férjét.)  

Egykori bagis osztálytársak Kanadában.

(Ők hárman voltak együtt kb. 1948-ban, Csaba édesanyja, Erzsike néni református cserkészcsapatában, táborban. Talán az olvasók közül is voltatok többen ott?)