Mozaikok

Kőfaragósegédből lett 1924-ben Kisfaludi Strobl Zsigmond növendéke a Képzőművészeti Főiskolán. Két év múlva Párizsba ment, hogy az École des Beaux-Arts-on képezze magát. A Louvre egyiptomi gyűjteményét, ill. Maillol és Despiau humánus szobrászatát tanulmányozva talált rá önmagára, és mintázta meg 1927-ben első érett művét, az erőteljes összefoglaló készségről tanúskodó Önarcképet.

 

1928-ban hazatérve bekapcsolódott a munkásmozgalomba, s a politikai harc szolgálatába állította tehetségét.

A szociáldemokrata párt megbízásából készült életnagyságú Munkása (1929) szerepelt az „Új progresszív művészek” 1930-as csoportkiállításán a Tamás Galériában, majd Fenyő A. Endre társaságában portréival mutatkozott be a Kovács-szalonban.

 

Művészete a harmincas évek első felében jutott csúcspontjára, ekkor lett az illegális kommunista párt és a Szocialista Képzőművészek Csoportjának tagja.

 

 

A politikai agitáció kapott nagy erejű, expresszív kifejezést a

Vörös Segély felkérésére 1934-ben mintázott, majd utóbb a nyilasok által megsemmisített Bagi Ilona síremlékén.

 

Ugyanekkor mintázta kubisztikus építettségű Ülő munkását (Magyar Nemzeti Galéria). Az évtized második felétől a mozgalmi feladatok megsokasodása és kiújuló szembetegsége miatt erejéből csak kisméretű terrakottákra futotta, ezek legjobbja az elnyomó apparátus brutalitását és kisszerűségét leleplező, gyilkos szatírájú Horthy-rendőr (1936, Magyar Nemzeti Galéria).

 

1940–41-ben munkaszolgálatos, majd a budapesti pártbizottság tagjaként a háborúellenes népfrontmozgalom egyik szervezője. 1942 késő tavaszán még részt vett a vasas székház Szabadság és Nép című antifasiszta kiállításán, júniusban azonban feleségével együtt letartóztatták, s hűtlenség vádjával életfogytiglani börtönre ítélték. 1944 őszén Dachauba hurcolták, ahol tífuszjárvány áldozata lett, alig néhány nappal a tábor felszabadulása után.

 

Hagyatékából először 1947-ben a Képzőművészek Szabad Szakszervezetében rendeztek kiállítást, emlékkiállítására 1955-ben a Nemzeti Szalonban, 1979–80-ban a Magyar Nemzeti Galériában került sor.

 

 

 

A dombormű Goldmann György terve után, 1971-ben került a Bagi Ilona Finommechanikai és Műszerészipari Szakközépiskola Kossuth Lajos 35. sz. alatti bejáratánál az épület falára.