Életutak | Bagi Ilona Finommechanikai és Műszeripari Szakközépiskola

Megyerdi Mária 1948

Idézet Kökény Sándorné: A pesterzsébeti leánygimnázium - Bagi Ilona Gimnázium emlékkönyvéből (249. old.)

Megyerdi Mária 1948 ELTE, magyar-történelem szakos tanár

„Magyart tanítottam a Szilágyi Dezső utcai (általános) iskolában, szakkört vezettem. Az iskola egész évi műsorát mi adtuk a szakkörös gyerekekkel. Természetesen én is mondtam komolyabb verseket, prózát.

A Nyír utcában csak rövid ideig voltam, de az utolsó pedagógus napon még szerepeltem, verset mondtam.

1971-től tagja vagyok a MKOE-nek (Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete). Kiállításokon veszek részt, piacokon is árulok. Kaktuszosként kezdtem, kövirózsás lettem, mintegy 200 féle van már belőle. Sok szép szukkulens növényem is van. Túlságosan sok időt töltök velük, természetesen magamról is kell gondoskodnom.

1948-ban érettségiztem, magánúton, ez évben halt meg édesanyám. Azóta egyedül élek.

A virágok révén sok barátom van, ők pótolják a családot.

Időnként lapunkba, a Kaktusz Világ-ba cikkeket szoktam írni, most egy sorozaton dolgozom: Hobbi és kultúra. Örül a szerkesztő a készülő cikkeknek. Hogyan lehetünk teljes értékű emberek? Annyi szép fontos dolog van az életben.

Tagja vagyok a TIT nyelvi szakosztályának.

A lapjukban megjelent Dávid Rózsa "Ima az emberhez” című verse. Megváltoztatta az életem. …

Kezdettől járok a nyugdíjas pedagógusok összejöveteleire. Itt mutattam meg 1986 karácsonyi ünnepélyünkön a Dávid-verset, terjesztettem, terjesztettük – legépelve. 10 évi hallgatás után ezt a verset mondtam elsőnek….”

Szerkesztői kiegészítés!

Az internetről idézzük Megyerdi Mária által megjelölt verset:

DÁVID RÓZSA: IMA AZ EMBERHEZ

Ne mondd, hogy semmit sem tehetsz!

Te is lehetsz parányi nap, mely fényt áraszt, meleget ad,

tenyérnyi kék, a fekete égen, madár-beszéd az üvöltésben,

kőrengetegben cserépnyi zöld talaj, vesztettnek talpalatnyi föld,

mosoly a félve érkezőnek: szellő a verejtékezőnek,

eltévedtnek mécs világa, erdei kunyhó ablakába' -

úszó farönk a fuldoklónak, bokor a lejtőn zuhanónak,

darabka gyolcs a sebesültnek, fehér kendő a száműzöttnek,

egy kézfogás a megvetettnek, játszótárs elhagyott gyereknek,

meglelője mindörökre elvesztettnek hitt hiteknek - te is lehetsz.

Ne mondd, hogy semmit sem tehetsz!

Dávid Rózsa: Hívatlan prókátor című versciklusából

Gyerekek nevében

Beszélj velem úgy, mintha felnőtt lennék!

Játssz velem úgy, mintha gyermek lennél!

Bízz bennem! Adj nekem feladatot!

Majd meglátod, milyen ügyes vagyok!

Dicsérj meg, ha megérdemeltem!

Igazságtalanul ne büntess engem!

Ha úgy érzem, teher vagyok neked,

boldogtalan leszek! Rossz gyerek!

Ha a bolt minden játékát elém rakod,

mit ér, ha önmagád helyett adod?

Játssz velem, mintha gyerek lennél!

Beszélj velem, mintha felnőtt lennék!

Ami nekem fontos, vedd komolyan!

Csak akkor szólj rám, ha komoly oka van!

Ne tiltsd meg, amit meg kell tennem!

A világot kell felfedeznem!

Az oldal a honlapra

felhelyezésre került: 2010 júniusban

1948 IV. a