Életutak

 

 

Svájcban végeztem orvosi tanulmányaimat:

1956-ban kivándoroltam Amerikába, sok küzdöttség után a CORNELL UNIVERSITY MEDICAL COLLEGE (Cornell orvosi egyetem)-en lettem Clinical Asszistant Professor (egyetemi magántanár?)

 

Hosszú évekig dolgoztam a MEMORIAL-SLOAN KETTERING világhírű rákkutatási kórházban; mint ideggyógyász, a nagyon presztizses SCHILDER SOCIETY FOR PSYCHOTHERAPY and PSYCHOPATHOLOGY választott elnöknőjének.

Ezt megelőzően a New York-i Tudományos Akadémia EDUCATIONAL ADVISORY COMITTEE-jának voltam tagja.

Előadtam világszerte laikusoknak – a francia és a svájci televízión többek között – és tudományos gyülekezeteknek.

Cikkeim szintén világszerte jelentek meg.

1979-ben a Semmelweis Tudományegyetemen tartottam két előadást. Mellékelem néhány előadásomra készült meghívókat, úgyszintén néhány cikkem lenyomatáról fotókópiát.

A Buenos Aires-i, az Első Pánamerikai Psychoszomatikus Kongreszuson én voltam az Egyesült Államok küldöttségének a vezetője; előadásomon kívül meg lettem kérve, hogy úgy a megnyitó, mint a záróülésen felszólaljak.

Az „Excerpta Medica” által kiadott CORE JOURNAL-ban megjelent cikkem azért érdekes, mert apai nagybátyám, dr. Huszár Antal gyerekorvos volt valamikor az Excerpta Medica magyarországi levelezőtársa.

 

Nagyon sok minden mást is csináltam orvosi tevékenységeimen kívül is: változatos, nehéz, érdekes, néha nagyon boldog, néha nagyon boldogtalan életem volt. Munkám több mint kielégítő: nemcsak hogy soha nem unalmas, de mennél tovább csinálom, annál több örömet és kielégítést nyújt. Ha a napnak 1875 órája lenne, mindet ki tudnám tölteni, és valószínűleg változatlanul bosszankodnám, hogy néhány órát alvással kell töltenem!”