Megemlékezés tanárainkról

 

Mikor odakerültem én voltam az új ember, engem bedobtak a mélyvízbe pedagógiai gyakorlat nélkül és Márta nagyon sokat segített a helyes tanítási módszerek megismertetésével. Helyes óravezetést, sok apró kísérletet, apró nevelési trükköket sajátíthattam el tőle.

 

Nagyon szerette a tanulóit és a tanulók is őt. Nem emlékszem senkire, aki ne került volna hatása alá, velem együtt. Talán ezért is volt az, hogy amikor a kislányom megszületett, a „Márta” keresztnevet kapta.

Magánéletében volt egy szomorúsága, hogy nem volt saját kisgyermeke. Én úgy tudom, hogy első házassága e miatt ment tönkre. Második házasságában is sokáig késlekedett a "gólya".

Sose felejtem el, hogy egyik reggel mentem az iskola folyosón, és nagy lelkesen mondom Mártának: „Rólad álmodtam az éjjel, s képzeld, azt álmodtam, kisbabád született. ”Még a szava is elállt elképedésében, és azt kérdezte: „És mondd, ki pletykált neked?” Így tudtam meg Szilvia lányának jövetelét.

 

A tantestületi közösség kialakításában is élen járt. Karácsonyi ajándékozások, szülinapi megemlékezések, apró versikék és az ajándékok többnyire az Ő ötletei voltak.

 

Nagyon sajnáltuk, amikor elment az iskolából,  – lakásukhoz közelebb került új munkahelyével. Néhány év múlva a Kossuth Rádió „Nyitnikék” műsorának riportere lett. Szakmájának megfelelő, természettel kapcsolatos riportokat készített. Találkozásunk alkalmával örömmel jegyezte meg, hogy sokat fejlődött beszédtechnikája. Itt is érezhető volt pedagógus érzéke, érdekesen tudott kérdezni, jó volt a  stílusa, témaválasztása lebilincselően hatott hallgatóságára.