Tantestület

Idézetek a Gimnázium évkönyveiben rögzített igazgatói feljegyzésekből

Forrás: Kökény Sándorné: A pesterzsébeti leánygimnázium - Bagi Ilona Gimnázium emlékkönyve (25-38. oldal)

 

1931/32: az első tanév

1931 szeptemberében megnyílt az engedélyezett leánylíceumi első osztály. A szülők nem ismerték a leánylíceum intézményét, nem hittek a gimnáziummal való egyenrangúságában. Így az intézmény első évét egy első osztállyal kezdték meg a Török Flóris u. 84. számú, „a református egyházközség újonnan épített, tornára és játékra alkalmas udvarral is rendelkező bérházában” – írja az iskola évkönyve.

 

1932/33-i tanévtől kezdődően a nagyméltóságú magyar királyi vallás- és közoktatásügyi minisztérium 30.315/1932. V. számú rendeletével megengedte, hogy magán leánylíceumomat leánygimnáziummá szervezzem át, és az I-III. és V-VI. osztályt megnyithassam.

 

1933/34 tanév elején: a leánygimnázium a Török Flóris u. 106. számú bérházba költözött, ahol az I. emeleten két utcai lakást, továbbá az udvari szárnyban a létszámnak megfelelő számú udvari lakást, később évről évre növekvő számú helyiséget bérelt.

 

1934/35. évi értesítő így írja le a leánygimnázium elhelyezését: Az iskola nyolc összefüggő lakásban volt elhelyezve. Volt hét tanterem, tanári és tanári fogadószoba, igazgatói iroda, kamrák a torna-, rajz- stb. szerek elhelyezésére, mosdó- és mellékhelyiségek. Az iskola külső képét kedvessé teszi, hogy ősszel és tavasszal valamennyi ablaka dúsan virító piros muskátlival van tele. A tízperceket jó időben az udvaron, rossz időben az osztályok külön előszobáiban és fedett folyosón töltötték a tanulók. A tornaórákat téli időben az I. osztály tantermében tartottuk, az amúgy is portalanított padlót minden tornaóra előtt nedvesen feltörölve. Ősszel és tavasszal a tornaórák az iskola udvarán voltak.

 

1935/36. iskolai évben az iskola eddigi helyiségeit még öt lakás hozzácsatolásával bővítjük, úgy, hogy az iskola az egész emeletet elfoglalja, nagyobb tantermei, többféle helyisége és külön tornaterme is lesz. A bérházban való elhelyezés egyáltalán nem volt ideális a leánygimnázium számára. Az évkönyvből kicsendülő öröm mégis érthető: az iskola tovább működhetett, és megkísérelték a lehetőségeket maximálisan kihasználni.

A városi segélyért évente folyamodott az igazgató. Első ízben 1935-ben folyósítottak segélyt három részletben 3000 P a 305/1934. kgy. sz. véghatározattal.

 

1936/37. tanév előtt: az igazgató a miniszterhez folyamodik államsegélyért. „Tiszteletteljes kérésemet a középiskoláról szóló 1934. XI. tc. 7. paragrafusa alapján bátorkodom Nagyméltóságod elé terjeszteni. E paragrafus kimondja, hogy azt a középiskolát, melynek fenntartása közművelődési érdekből szükséges, de amelyet a fenntartó saját erejéből a jogszabályokban meghatározott követelményeknek megfelelően nem képes ellátni, fenntartójának kérelmére - a vallás- és közoktatásügyi miniszter államsegélyben részesítheti – s kérésemet a következőkben indokolom:”

A továbbiakban négy pontba foglalja az iskola létének fontosságát, eddigi eredményes tevékenységét, majd hivatkozik arra, hogy az iskolának anyagi ereje nincs az építkezéshez, és mint vagyontalan magánember kölcsönt nem kap.  S a kölcsön a pénzüzleti szempontok szerint még ingatlan vagy más értékfedezet esetén is legfeljebb a fedezet értékének 1/3 részéig kapható.

 

1937/38. iskolai év évkönyve keserű hangú: „…a fenntartás terhein kívül magánember erejét meghaladó követelmény és egyre égetőbb szükség a leánygimnáziumot középiskolához méltó épületben elhelyezni. …

A leánygimnázium lelkes tanári kara fáradhatatlanul törekszik arra, hogy az iskola működésében kiállja a versenyt a régi nagyhírű iskolákkal is. Ez a becsvágya és büszkesége. Jó volna, ha a város közönségének az lenne a becsvágya és büszkesége, hogy az ő értük létesült, számukra dolgozó iskola külső körülményeiben se legyen lesajnálni való.”

Bár azt az áldozatot, amit a fenntartó az iskola gyorsított fejlesztésével anyagi terhekben, munkaszaporulatban a város közönségéért vállalt, a szülők társadalma nem méltányolta eléggé: a megnyílt osztályokba igen kevesen íratták be lányaikat. Kezdetben meg kellett küzdeni azzal a vélekedéssel – éppen azok körében, akik számára nem jelentettek volna gondot az iskoláztatás költségei -, hogy vajon az új iskola megfelelő színvonalat jelent-e, nem megnyugtatóbb-e a család számára, ha valamely nagyobb múltú, budapesti intézménybe íratják a lányukat.

Egy iskola előkelőségét nem az épület, a berendezés, a külsőségek fényes volta, hanem az ott folyó oktatói és nevelői munka színvonala szabja meg. Nálunk a követelmények e téren nem kisebbek, mint a fővárosi iskolákban, viszont éppen a kisebb létszám folytán a hang és a szellem családiasabb, a tanárok jobban megismerhetik növendékeik képességeit és jellemét, s egyénibb módon bánhatnak velök.

 

1938/39-ben még nehezebbé tette az iskola működését az országos viszonylatban is mutatkozó, mintegy 30 %-os növendékcsökkenés. "Az iskola vezetősége és tanári kara ezután is fáradhatatlanul azon lesz, hogy intézetünk nem csupán az ország középiskolái között állja meg a jövőben is közmegbecsülésre a helyét, hanem a régi, nagyhírű, tekintélyes iskolákkal is felvegye a versenyt. Ez a mi nemes becsvágyunk! Ha elérjük – büszkesége lesz városunknak, Pestszenterzsébetnek is!”

 

1939/40. tanév után

 

1940/41. tanévben létszámnövekedés látható az iskolai kimutatásban.

 

1941/42. tanévi évkönyv írja: "Azt reméljük, hogy az iskola fejlődésének ügyét éppen úgy magáénak fogja tekinteni Pestszenterzsébet városa, lakossága, támogatásával maga az állam is, mint amennyire szívügye az iskola nemcsak az iskolafenntartónak és lelkes tanárainak, de maguknak a növendékeknek is, azoknak is, akik bár már eltávoztak az iskola falai közül, olykor örömmel keresik azt fel, mint második otthonukat”.

 

1942/43. tanévre szóló jelentkezések nagy örömöt jelentettek az iskola számára: első ízben nyílhattak párhuzamos első osztályok. Az a tény, hogy az évek során a leánygimnáziumot elfogadták Pestszenterzsébeten, a hírnevének köszönhető: jó nevelési szellemének, igényességének, a tanári kar nagy odaadással és szakszerűséggel végzett munkájának.

 

1943/44. tanévi évkönyvből: „Már a múlt évben is örömmel tapasztaltuk a város közönsége részéről az iskolánk és munkánk iránt megnyilvánult fokozott érdeklődést. Nagy örömünkre szolgált ez – nemcsak azért, mert iskola és társadalom komoly egymásra találása és együttműködése fiatalságunknak javára válik, hanem azért is, mert jó alap ez emelkedett helyi szellem, bensőséges saját világ kialakítására is. Már pedig ez eddig Pestszenterzsébeten sajnálatosan hiányzott. Az idén örömmel nyitottuk meg immár másodszor párhuzamos első osztályunkat. Az iskola növendékeinek létszáma örvendetesen megnőtt.

Legszebb reményeink beteljesülése esik pillanatnyilag a pusztításoknak áldozatul. De nem csüggedünk. Hisszük, a romokon új élet, új város keletkezik.

 

1944/45. tanév folyamán azonban az iskola berendezéséből sok megrongálódott, elveszett. 1944 nyarán nem volt mód a tanárok fizetésének folyósítására. 1945. február 3-án a városháza vette igénybe az iskola helyiségeit. Nehéz volt az újrakezdés.

 

1945/46. tanévi évkönyvből: Igen nagymértékű – és anyagi okok miatt csak sokára pótolható – a veszteség az iskola bútorzatában. Felszereltségünk igen hiányos lett. Fizikai szertárunkban kevés ép tárgy maradt. Kémiai kísérletekhez elég gazdag berendezésünk volt – most bizony az sincs.

 

1946/47. tanév: „Iskolánk épületének anyagi károsodása viszonylagosan nem volt nagy. A fal ép, a hiányzó ablakkeretek s üvegek helyükre kerültek. A városháza, mely a múlt évben a leánygimnázium helyiségeit foglalta el a maga számára, elvitt ugyan használatra bútorokat, de ezeket visszavárjuk, nem tekintjük elveszettnek. Szép képeink, falitábláink, a szertárak s a berendezés tárgyai, amelyek megsemmisültek, idővel pótolhatók, közös munkával, aránylag nem nagy áldozatok árán.”

 

1947/48. tanévi évkönyvnek az iskola múltjáról szóló fejezete utolsó mondata: „1948 júniusában megtörtént az iskola államosítása.” Eddig az iskolát Kalmár Eszter igazgató tartotta fenn. „Az iskola fenntartója 1948 júniusától a magyar állam.”

Az államosítás az iskola fennmaradását, Kalmár Eszter igazgatói megbízása az eddig végzett pedagógiai, iskolaszervezői tevékenység elismerését jelentette.