Akkor és most

65 esztendő telt el azóta, hogy az iskolánknak búcsút intettünk. Annyi év után még mindig sok szép emléket őrzünk, amit szeretnénk mindenkivel megosztani.

1936-ban érettségiztünk, mint az iskola első érettségiző diákjai. Az iskola megalapítása a pestszenterzsébeti szülők körében nagy örömet jelentett Mivel fiúgimnázium már volt akkor kezdődött meg a lányok továbbtanulási igénye. Az iskolát a Kalmár-család alapította, mindenki részére, aki a gyermekét tovább taníttatni szerette volna.

1932-ben polgári iskolából jöttünk az ötödik osztályba, és hogy beiratkozhassunk, különbözeti vizsgát kellett tenni több tantárgyból. Nem várt minket önálló épület, hanem a református háznak a III. emeletén két egybenyitott lakásban kezdődött meg a tanítás.

 

Két évig jártunk a református házba, utána a Török Flóris u. 106-ba mentünk, T alakú nagy épületbe. Az emeleten mi voltunk, a földszinten a város kisegítő iskolája működött. Az új iskolában az osztályunk kövezett, kis helyiség volt.

 

Jogutód lett a Bagi Ilona Iskola, melynek falán az alapítók emlékét őrzi az emléktábla. A táblaavatáson mi is koszorúztunk. Ha hívtak minket, mindig ott voltunk a megemlékezéseken, egyszer fát is ültettünk.

 

Mi nagyon boldogok voltunk, hogy gimnáziumban tanulhattunk. Bennünk volt a tanulni vágyás, és hogy egyre többre vigyük az életben. Nem kellett sokat bíztatni bennünket, akaraterőnk volt, hogy bizonyítsunk.

 

Az igazgatónk Kalmár Ilona volt, aki az egész életét az iskolának szentelte. Nekünk matematikát tanított. Azóta utcát is elneveztek Róla. Osztályfőnökünk Kalmár Eszter volt, magyart és latint tanított.

Tanáraink rendet, fegyelmet tartottak. Az iskola légköre barátságos volt, a tanár-diák viszony őszinte, baráti volt. A diákok körében nem volt rivalizálás, egyetértésben éltünk.

A tanórákon való megjelenés: hétköznap a sötétkék szoknya, csíkos blúzzal, ünnepeken fehér blúzzal rakott szoknya, az utcán az iskola (PLG) jelvényével ellátott svájcisapka volt kötelező.

A tanítást a Hiszek egy Istenben … imával kezdtük és fejeztük be. Az órákat nagyon felkészült tanárok tartották. Ezt a tudást igyekeztek a legjobb módszerekkel átadni a diákoknak. Ha valamit nem értettünk, szívesen elmondták még egyszer. Minden segítséget megkaptunk az anyag megértéséhez. Minden órán szigorúan ellenőrizték a házi feladatokat, és miután hatan voltunk, minden órán be kellett számolni a tananyagról. A lehetőségekhez képest még más, több tantárgyat is tanítottak, mint általában a gimnáziumokban szoktak, például művészettörténetet és gyorsírást is tanultunk. A tornaórákon a „Gém daru, gém, én vagyok, én, túl az ecsedi lápon, gém, gém, gém, férjhez megyek a nyáron én, én én" énekre meneteltünk négy éven keresztül. (Simon Gizella tornazsákjának száma 36 volt.)

 

A tanárok lelkiismeretesen készítettek fel az életre, nem csak tanítottak, hanem neveltek is bennünket. A tanításon kívül tanáraink törekedtek a kulturális intézményeink megismertetésére, színházba, az Operaházba, moziba vittek. Ellátogattunk a Magyar Tudományos Akadémiára és az Országházba is. A nemzeti ünnepek mindig nívósak voltak. Az oktatás hazafias volt. Előadtunk színműveket, amiben az iskola minden tanulója szerepelt.

Az iskola növendékei ismerték egymást, és a baráti közvetlenséget megőriztük az érettségi után is, amíg a sors szét nem szórt bennünket. A kisebbek szülei is ismertek bennünket, zsúrokra, például Fürst Lontiéknál, Tessik Magda szüleinek a cukrászdájában, Vatay Icáéknál voltunk vendégségben.

Iskolánk ügyelt arra, hogy mindenki megfelelően gyakorolhassa a vallását. Kötelező volt a vasárnaponkénti misére járás. A nagytemplomban a jobb oldalon a szentély előtt volt a helyünk. Mindig tanár kísért bennünket.

Nem csak mi kerestük a kapcsolatot tanárainkkal, hanem az iskola is megkeresett bennünket. Az első érettségizőkre büszkék voltak tanáraink Az életben megálltuk a helyünket, amit tanultunk, később kamatoztattuk, használtuk.

 

A temetőbe, Bayer Magda tanárnőnk sírjához még ma is kijárunk. Kosinsky Kornélia tanárnőnket meglátogattuk a lakásán, a Moszkva téren.

Kalmár Eszternek mi voltunk a családja. Csínytevéseinket mindig megértő mosollyal nyugtázta, megértő, igazi osztályfőnök volt. Érettségi bankett helyett kirándulni mentünk a budai hegyekbe. Nagyon jól éreztük magunkat. Ott meséltünk csínyeinkről is, visszaemlékeztünk a diákévekre.

Színfolt volt Kalmár Endre tanárunk is (gyorsírást tanított), aki sokat mesélt az országgyűlésről és ottani munkájáról. Az Országházba többször elvitt bennünket, ami óriási élmény volt. A Magyar Tudományos Akadémián Kalmár Elek előadást tartott, amin egy alkalommal mi is részt vettünk. Még ma is emlékeztünk a csodálatos előadásra.

Kosinszky Kornélia megszerettette velünk a francia nyelvet, szép beszéde mindenkire nagy hatással volt. Párizsban végzett, szépen, magas szinten adta át a nyelvismereteket.  Dr. Horváth Károlyné

Egyetlen férfi tanárunk, Györffy Dezső biológiát tanított nagy igyekezettel.

Török Árpádné fizikaóráit nagyon szemléletesen tanította. A fiúgimnáziumba többször átvitt bennünket kísérletek végzésére.

A későbbiekben, az életben sokszor hasznosítottuk a tanultakat, például tánccsoport, szavalókórus létrehozásánál (Zsizel). Az énekkar vezetője Laczkovich Piroska volt (rajzot és kézimunkát is tanított). A szavalókórus vezetője Bakos Magda volt.

Az iskola fennállásának 30. évfordulóján a meghalt tanáraink és Gelencsér Ilus sírját felkerestük.

 

Hálásak vagyunk az iskolának, mert sokat kaptunk. Mi hatan megálltuk a helyünket az életben.