Akkor és most | Bagi Ilona Finommechanikai és Műszeripari Szakközépiskola

Köszönet tanárainknak

Egy pedagógus emlékezik hajdani iskolájára, tanáraira

Idézet Kökény Sándorné: A pesterzsébeti leánygimnázium - Bagi Ilona Gimnázium emlékkönyvéből (291. old.)

„… A felelősségtudat, a tanulók szeretete jellemezte a tantestületet is. Természetesen nem mindenki volt kiváló pedagógus, nem minden óra volt sikeres. Felkészültségük alapján igyekeztek azonban a lehető legtöbbet nyújtani. Sok tanáromra emlékszem szeretettel, akik tanárként és emberként is közel kerültek hozzám, akiket a mai szemmel vizsgálva is nagyon jó tanárnak tartok.

… Két tanáregyéniség különösen nagy hatással volt rám, hogy végül is magyar-latin-német tanári képesítést szerezzek az egyetemen.

Dr. Bayer Istvánné történelmet tanított. Óriási szakmai tudása ma is példa a számomra, nagyszerűen felépített óráit a mai napig nem felejtettem el. Dinamikus egyénisége, amellyel át tudta adni az anyagot, ösztönzött és ösztönöz ma is arra, hogy történelmi ismereteimet állandó olvasással, az ismeretek bővítésével fejlesszem. Különösen nagyra becsülöm a munkáját azért, mert megtanított bennünket a tények tiszteletére, a történelmi összefüggések vizsgálatára. Tanári munkám során az irodalmi korszakok tárgyalása alkalmából nagyon sokszor támaszkodhattam az általa tanított alapismeretekre, történelmi szemléletre.

Mivel kultúrtörténetet is tanított, a művészettörténet iránti érdeklődésemet is ő keltette fel. Most is sokszor felidézem a közös múzeumlátogatásokat. Példája nyomán magam is nem egyszer tartottam irodalomtanítás során múzeumi órát.

Derűs egyénisége, jó humorérzéke, gyermekszeretete miatt mindannyian nagyon szerettük őt, pedig szigorú tanár volt.

„Tisztellek, tehát követelek.”

Ez az alapelv jellemezte példamutató pedagógiai munkáját. Erre tanított engem is.

A másik tanárom, osztályfőnökünk, Makay Magdolna nem volt ilyen dinamikus egyéniség. Magyart és latint tanított az osztálynak. Most is felrémlik előttem tűnődő mosolya, ahogyan egy-egy versről beszélt. Nagyon szerette, amit csinált. Tulajdonképpen a könyvek világában élő, nagyon művelt, kulturált, kicsit zárkózott, rendkívül szerény ember volt. Volt valamilyen vonzó kisugárzása, amely követésre késztetett minket a mindennapi élet magatartásformáiban is. Mint irodalomtanár sokunkban fel tudta ébreszteni az olvasás igényét. Elvárta tőlünk, hogy egy-egy művel kapcsolatban saját véleményünket is ki tudjuk fejteni, miután megtanított arra, hogyan kell hozzányúlnunk az irodalmi alkotásokhoz. Önművelésre könyveket, sokszor szakkönyveket adott a kezünkbe.

Nagyon szerettem a latin óráit is. Nem csak a nyelvet tanította. A szövegek kapcsán bővítette a római élettel, a mitológiával kapcsolatos ismereteinket. Magyar-latin szakos tanárként sokszor alkalmaztam a tőle ellesett módszertani ismereteket. Osztályfőnökként igyekezett megismerni tanítványai személyiségét, és igényességre nevelni őket. Nagyon szerettük őt. Nekem nagyon fáj, hogy mindvégig hozzá méltatlan körülmények között kellett élnie.

Tisztelettel hajtok most előtte fejet ezzel a néhány sorra.

Több mint ötven év távlatából így tudom tanár szemmel megítélni a hajdani iskolámban folyó munkát: a mostoha körülmények ellenére igazi pedagógiai műhely volt.

Teljesen egyet tudok érteni Németh László szavaival, amikor egykor volt tanáraimra emlékezem:

„S a jó tanárnak van egy erkölcsi többlete is:

ambícióját nem a rangbeli emelkedés, a kitűnni vágyás fűti,

hanem a javait szétosztó ajándékozás öröme.”

Budapest, 2001

Bánki Irén 1944 IV. a

Magyar-latin szakos középiskolai tanár,

Gimnáziumi igazgatóhelyettes

Az oldal a honlapra felhelyezésre került: 2010 májusában