Életutak

Az engem is meglepő jeles érettségim (1977.) után, a több irányból érkező erőteljes biztatás ellenére sem tanultam tovább. Az iskolától kapott hivatásos jogosítvánnyal a zsebemben gépkocsivezetőként álltam munkába. 

 

1979-ben már gépjárművezető gyakorlati szakoktató voltam az MHSZ-nél. 

1982-ben, a kiszámíthatón magas jövedelem átcsábított a BKV-hoz, ahol a legleterhelőbb vonalakat és munkaidő-beosztásokat vállalva forgalmi autóbuszvezetőként és buszvezető oktatóként dolgoztam, az azt követő másodállási időszakot is beleszámítva 1988-ig.

1985-ben a tűzoltóság hivatásos állományába kerültem, ahol a legkülönbözőbb szolgálati beosztásokat (tűzoltó, tűzoltó gépkocsivezető, különleges szerkezelő stb.)  láttam el. Egy gyakorlaton bemutatott "nátrium-robbanás" közben megsérült mindkét szemem, melyek műtétjét követően, kényszerűn elkezdett felfelé ívelni irodai jellegű tiszti karrierem.

Így lettem személyzeti ügyintéző, majd lépcsőzve megyei osztályvezető.

 

2000. januárjától, egy átszervezést követően, az ország tűzoltási és katasztrófavédelmi főügyeleteseként dolgozhattam tovább, egészen három évvel ezelőtti, tűzoltó alezredesként történt, nyugállományba helyezésemig. 

 

Tán jellemzőn rendhagyó, hogy több munkakörömet szakképzettség nélkül, avagy csak menet közben megszerzett végzettséggel láttam el. Így szereztem oktatói szakképesítést egy év oktatói munka után (közben!). Tettem le tanfolyam nélkül a tehergépkocsi-vezetői és az összes (D, E, F3, F4) többi gépjárművezetői kategóriát. Így láttam el évtizedes személyzeti munkát, a megyei osztályvezetői szintig; (közben megszerzett, nyilván nem szakirányú, tanárképző főiskolai diplomával) szakvégzettség nélkül, és bizony főügyeletesként is voltak komoly hiányosságaim a képzettségi előírásokhoz képest.

 

Meggyőződésem szerint, ezen izzadságos, mégis stréberen magas mércéjű  talpon-maradásaimban, helytállásaimban is meghatározóan fontos része volt igaz emberségű tanáraimnak, közülük is kiemelten Terkovits Istvánnak.  

Nyugdíjazásom óta lenyugodva, szemlélődőn igyekszem pótolni az olvasás terén felgyülemlett elmaradásimat. A kultúra egészének /művészet, irodalom, zene/ és a történelem, a természet szeretete, valamint a társadalom egésze iránti nyitott érdeklődés és felelősség, melyet jórészt szintén tanáraimnak köszönhetek mindmáig segítőn itt maradt velem.  Köszönet érte!