Életutak

Rengeteg emlékem fűződik a középiskolához. Számomra úgy tűnik, hogy abban a négy évben történik meg az „Emberré” válás folyamata, és meghatározóbb, mint az előtte és utána következő évek.

A középiskolában nem voltam jó tanuló! Közepes érettségi eredménnyel, eszembe sem jutott továbbtanulással foglalkozni. Miért voltam közepes? Mert nem voltam elég szorgalmas, és biztosan nem voltam elég tehetséges. Napi 90 km-t utaztam, így idő is kevés jutott a tanulásra. Azt azért szeretném megjegyezni, hogy teljesen készületlenül, 5 alkalomnál többször nem mentem órára.

Nem a tanárnő volt a hibás akkor is úgy gondoltam, és természetesen ma is így gondolom.

Szóval nem tanultam tovább. Műszerészként dolgoztam különböző cégeknél. Több Bagis munkatársam is volt.

A Csepel Autógyárban Zwick Gizi, az MMG-ben Kapcsos Margit, Harkai Misi, Hérész Sándor, Ladányi Feri, a Dömsödi ÁFÉSZ-nál Almádi Jancsi, Nagy Laci.

De térjek a lényegre. Bevonultam katonának, ott több diplomás katonatársam is volt, akikkel jó kapcsolatba kerültem, ők is biztattak a továbbtanulásra. Közben az unokaöcsém is felvételizett a közgázra és elhozta a matek feladatokat. Ebből kapásból megoldottam hármat. Ez kellő biztatás volt, hogy megpróbáljam a Bánki Donát GMF esti tagozatát. Munka mellett halasztásokkal, kisebb zökkenőkkel elvégeztem az általános gépész szakot.

Általános gépész üzemmérnök lettem 1986-ban. A tsz melléküzemágban olyan feladatot akartak rám bízni, amely inkább elektromos végzettséget igényelt, ezért ezt nem vállaltam.

A  Kiskunlacházi Szakmunkásképző Iskolában kezdtem tanítani, elsősorban az autószerelőket, mezőgazdasági gépszerelőket. Mivel sem autószerelő, sem autósmérnök nem voltam, ezért sokat kellet pótolni a gyakorlati hiányosságok miatt. Nekem is meg kellett tanulni a szakmát, annak ellenére, hogy a főiskolán volt egy félév erőgép, és egy félév autójavítás, diagnosztika. Nem volt ritka ebben az időben a 40 fős osztály. Voltak nehézségek az első évben, de annak azért örültem, hogy a szakmai vizsgán a tanulók mindannyian jól szerepeltek.

18-évig tanítottam Lacházán, 7 osztályom végzett ez idő alatt. Volt néhány sikerélményem is.

1999-től az autószerelő szakmát érettségihez kötötték. Egy ilyen kisebb vidéki iskolában nem jött össze egy osztálynyi érettségizett tanuló, ezért a szakma megszűntével a mezőgazdasági gépészeket tanítottam több órában. Itt is sok új dolgot kellet megtanulnom, újratanulnom.

Ebben az iskolában is volt egy Bagis iskolatársam: Horák György aki egy évvel végzett később, mint én. Jelenleg ő a műszaki igazgatóhelyettes. Most is baráti kapcsolatban vagyunk.

Miután a gépész tanulók is egyre kevesebben lettek, iskolát váltottam. Átmentem tanítani a Szigetszentmiklósi Csonka János Szakközépiskolába. Itt újabb megpróbáltatások értek a pályán. A tanulók ellenségnek tekintették a tanárt, főleg az új jövevényt. Nehezen, de sikerült elfogadtatni magam a diákokkal, kollégákkal. Itt is volt Bagis kapcsolódás Balázsi Csaba apja is a Bagiba járt egy évfolyammal alattunk.

Nagyon nagy fejlődés tapasztalható az autós technika területén. Nehezen követhető egy tanár számára, főleg akkor, ha sok tantárgyat kell mellette  tanítani.

Én a 23 év alatt közel 50 tantárgyat tanítottam, miközben a kötelező óraszám heti 18-ról 20-ra majd 22-re emelkedett. Ezután még bejelentették a fizetéscsökkentést is. Ekkor váltottam és fájdalommal, de ott hagytam a pedagógus pályát.

 

23 év után nehéz volt váltani. Jelenleg településünk karbantartásával foglakozó vezető vagyok. Más munka, de ez sem könnyű. Minden munkának meg van a maga nehézsége és a maga szépsége.