Akkor és most

Misi bácsit eltemettük!   Lelkünkben a fájdalom lassan csitulni kezdett .

Az iskolai élet, - a tanulás, a rajcsúr, a reggeli házi feladat írás a padban, a különböző tantárgyak iránti szeretet vagy ellenszenv - szép lassan a helyére állt, az élet ment tovább.

 

A tanárok kicsit talán változtak irányunkban, talán elnézőbbek lettek feleléskor, majd ismét megjelent a szürke hétköznapi osztályzás. Mindenképp azt éreztük, hogy egy tanárnő van, akit elfogadnánk osztályfőnöknek, az Márta néni. Ő mindig olyan más volt, ha jött órára, sajnos azonban ez nem történhetett meg, érettségiző osztálya volt. Ő sem volt velünk elnéző, sőt. Mégis valami együttérző szeretet sugárzott belőle, ami akkor nekünk nagyon jól esett.

Teltek a hetek, egyszer csak csöngetés után nyílt az ajtó - mi picike kis tanteremben  voltunk 25-26 lány - minden becsöngetés után helyünkön ülve egymással beszélgettünk, hisz oly közel ültünk, 3 sor asztal vaslábakkal és vaslábú székekkel, - belépett rajta (most már eszembe jutott) Lengyel Irma igazgatóhelyettes, és egy nem túl magas, vékony testalkatú hölgy. Gondoltuk, talán valami olyan dolog következik most, - ami abban az időben is sokszor volt, - hogy a tantermet jöttek megnézni, a tisztaságot, esetleg a filmgyárból keresik egy magyar film szereplőit - volt ilyen - ráadásul a mi osztályunkba járt egy évig Szívós Katalin, aki Törőcsik Mari színésznővel valamiféle rokonságban volt.

 

Elmentek a pici terem tanári asztaláig, Írma néni megállt, és azt mondta: lányok, talán már túl vagytok a nehezén Misi bácsi elvesztésével, így most bemutatom nektek Wégner Rozáliát, az új osztályfőnökötöket. 

Úgy emlékszem hosszú csönd következett, s Irma néni  kilépett az osztályból. Ott maradtunk mi és az új tanárnő, aki a mi osztályfőnökünk akart lenni, illetve, akit kiválasztottak nekünk!!!!

Ő teljesen természetes hangon megszólalt: sziasztok lányok, én leszek veletek az érettségiig. Matematika-fizika szakos vagyok, így én veszem át ezeket a tantárgyakat nálatok. Szeretném, ha bemutatkoznánk egymásnak. Én Soroksáron lakom a szüleimmel, a fiútestvéremmel. Nagyon szeretek kirándulni, remélem ti is. Megkérlek benneteket, valaki majd mondja el, matematikából mit tanultatok utoljára? Majd megkezdődött a személyes bemutatkozás és nem is volt olyan borzasztó!!

 

Amikor mindenki bemutatta saját magát egy pár szóban,  a tanárnő így szól hozzánk: azt szeretném nektek mondani, hogy semmin nem kívánok változtatni, amit Misi bácsi osztályfőnök elkezdett veletek - pl a füzetek, a könyvek, s ami az általános viselkedési normákba belefér - mindig mondjátok: ezt ő nem így szokta, és akkor én próbálom hasonlóan folytatni.