Beköszönő 2015

Vers a reményről...

Ha bánatos vagy, sírni kezd az ég

langy esőcseppek hullanak a földre,

hallgatod szíved magányos ütemét,

s azt hiszed, minden elveszett örökre:

Ne add fel, ne add fel a reményt!

Hogy tudnék erőt adni és hitet,

hogy tudnál magadban bízni még?

Érezned kell, hogy fogom kezed,

és elhiszed, hogy nincs itt a vég:

Ne add fel, ne add fel a reményt!

Most zord szelek cibálják ablakod,

de tél után a tavasz közelít,

lábad elé szórja virágait,

és rád nevet majd kékjével az ég:

Ne add fel, ne add fel a reményt!

Egy életed van, egy - mely csak tied

a sötétséget felváltja a fény

dicsértem százszor, ezerszer neked

mert az Élet a legszebb költemény:

Ne add fel, soha ne add fel a reményt!

(Ametist)