Akkor és most

Köszönet tanárainknak

Néhány apró gondolat, egy-egy régi kép felvillanása az iskolaévekből

 

 

Kiss Margit, az 1964 IV. d osztályban érettségizett volt diák

a következő kis történeteket elevenítette fel levelében.

 

 

Lehet, hogy Lonci néni nem emlékszik rá, de nekem édes emlékem marad:

Petőfi Sándor János vitézét tanultuk, amikor Lonci néni, hogy színesebbé tegye az órát kis színházjátszásra kért bennünket.

Emlékszem Malák Marika a szinte legszolidabb legcsendesebb osztálytársam) volt a boszorkány, én meg Juliska (általánosban tanultam verset mondani, számos szavaló versenyen vettem rész, hihetetlen szerencsém volt a magyartanáraimmal!), hogy ki volt János vitéz, arra már nem emlékszem, de Marika olyan hitelesen kiáltott rám a hátam mögött, - Becstelen teremtés, gyalázatos pára... - hogy nagyobb átéléssel már nem is lehetett volna "Jánoskám" nyakába ugrani. Óriási sikerünk volt. 

 

Egy másik emlék a tanárnővel kapcsolatos szintén:
Karácsonyi megajándékozás alkalmával, egyszer Lonci néni az én nevemet húzta ki. Csodálatos Eposzt írt nekem pausz papírra. Ma is őrzöm. Köszönöm Lonci néni!

Ha karácsonykor haza megyek, megkeresem, talán le tudom fényképezni! Leírhatatlanul becses emlék nekem.

 

Nem csak az 5-ös osztályzat emléke maradandó:

Egyszer hatalmas 1-est kaptam a fogalmazásomra, mert az "egyéb" szót két b-vel írtam. Azóta, nem tudom úgy leírni, hogy ne jusson eszembe szeretett tanárnőm.

 

 

 

 

Végül egy kis  történet osztályfőnökünkről, a szigorú fizika tanárról:

Nőnap volt. Már negyedikesek voltunk, felnőttnek éreztük magunkat. Fizika óra, amitől a humán osztály mindig rettegett, - én még annál is jobban. Szőke tanár úr bejött az osztályba, mi arra számítottunk, hogy nőnap alkalmából nincs feleltetés, nincs röpdolgozat.

Csalódnunk kellett, dolgozatírás!

 

Az osztályt cserépkályha fűtötte, ami éppen akkorra volt a legmelegebb. Osztályfőnökünk oda állt a kályha elé, és melegítve a hátát, fehér köpenye hozzáért a forró cserépkályha ajtóhoz, s a szép lassan átforrósodott köpeny anyagának égett szaga facsarni kezdte  a dolgozatírástól izzadó és mérgelődő lányok orrát. Ez volt a legszebb káröröm, amit tanár úr végül is egy viccel ütött el.

  

Köszönet a múlt szép emlékeiért tanárainknak, akik kimondott és kimondatlan gondolataikkal,

minden cselekedetükkel, órai és órán kívüli viselkedésükkel tanítottak, neveltek minket,

s mély nyomot hagytak lelkünkben! 

"Csak az szabad, ki lélekben is szabad"

Ezzel az idézettel köszöntöm a volt tanárainkat.

 

Valóság volt, hogy magyar órákon, történelem órákon, osztályfőnöki órákon, nyíltan beszélhettünk gondolatainkról, egy-egy vers elemzése, történelmünkkel kapcsolatban, vagy éppen valamilyen iskolai gond kapcsán. Soha nem voltunk határok közé szorítva gondolkozásunkban, sőt saját véleményalkotásra késztettek bennünket nagyszerű tanáraink.

Azt gondolom, ez az életre nevelés. Hála és köszönet érte.

 

 

 

Az oldal felhelyezésre került 2012. november  9-én