Néhány levél tanárainktól

«« Vissza ««

Tanáraink visszajelzése a meghívóra

Györffy Dezső
„Salgótarján, 1990. január 25-én
Kedves Kalmár Veronika!
Örömteljes meglepetéssel vettem, hogy a Pestszenterzsébeti Leánygimnáziumtól kaptam levelet, ahova megalapítása után egy évvel kerültem. A legöregebb még ma is élő tanárának mondhatom magam.
Az alapítók: Kalmár Elek, Kalmár Ilona, Kalmár Eszter csak az én és Önök emlékeiben élnek, meg iskolájuk létében, melyben alkotó munkájuk generációsan él tovább, mint Déva vára falában Kőmíves Kelemen felesége hamvainak kemény ragasztéka. Talán alapított „váruk” is ezért nem dűlt össze a kommunista támadó rohamokra.
Még most is mélyen emlékezetemben tartom, amint Kalmár Elek főigazgató úr leányával, Ilával a református bérház egyik szerény méretű helyiségében a csirájában reményt keltő mai leánygimnázium egyik kezdő osztály padjainak helyzetét kijelölte. Szinte áhítattal néztem, mert az Isten különleges kegyelmének tartottam, hogy itt a trianoni béke kilátástalannak látszó elhelyezkedési gondjai ellenére tanári állást tölthetek be. Ez a tudat hála formájában ma is él bennem a Kalmár család iránt.
Mikor Salgótarjánban állami állást kaptam, igazgatómtól könnyezve, búcsúzva ott kellett hagyni jótevőimet és a többi munkatársamat, kikkel a trianoni béke sok fájó negatívuma igazi sorstársakká kovácsolt.
Az ünnepély-előkészítők között csak egy volt tanítványom nevét ismertem fel: Benkő Ilonáét, aki iskolai találkozókon is szolidaritást és munkát vállalt egykori iskolájáért. Még jól emlékszem finom kiegyensúlyozott diákkori lelki alkatára.”  (303. old.)
 
"1990. október 7-én.
Kedves Veronika!
A pestszenterzsébeti leánygimnázium alapítói emléktáblájának avatásáról, annak ünnepélyéről küldött értesítését mindenkinek viszontszeretettel köszönöm meg. Külön köszönöm Bayer Pistának, barátomnak, valamint Benkő Ilona, Fichs Jolán és Kreisz Boriska egykori kedves növendékeimnek megemlékezését. A kérdéses színváltozásban talán mindnyájan valami rendkívüli elégtételt érzünk, mert  - bár korunkban csodák nincsenek - ezt az ideológiai hegyomlásos földrengést egykor lehetetlennek tartottuk.
Most már én is büszkén együtt látom az emléktáblát az ünnepeltekkel, hogy az Ila és a Kalmár család szelleme lebegi körül. Mindezért tiszteletteljes köszönetet mondok nemcsak Bp. XX. ker. Tanácsának, de a Kalmár utódok és egykori növendékek szívós moralitásának. ..."
 
 
  
 
Markup Valéria
1990. február 10.
”Kedves Vera, nagyon köszönöm, hogy gondoltál rám. Sajnos nem tudom, hogy tudok-e valamiben is segítségetekre lenni. Ha azonban úgy gondoljátok, hogy igen, akkor boldogan. A Baráti Körbe természetesen szívesen belépek, de eljárni nem igen fogok tudni (nehezemre esik a járás). Makay Magdival és Benkő Icával megvan a kapcsolatom, ők értesíthetnek engem. Szeretettel ölel Vali néni.”  (304. old.)
 
 
 
 
Szécsi Katalin
1990. február 19.
„Drága Veronikám! Igen nagy örömet okozott kedves leveled. Születésnapi ajándékként érkezett. Pesterzsébeti éveimre szívesen emlékezem, habár a Bagiban eltöltött időszak nem mindig volt felhőtlen. Ám sok kedves kolléga és tanítvány örömtelivé tette a munkát. A jó emléke elfeledteti a rosszat. Örömest veszek részt az iskola baráti körében és ünnepségein, amennyire egészségi állapotom megengedi. Baráti szeretettel üdvözöl Szécsi Kató.” (305. old.)
 
 
 
Molnár Lajosné
1990. március 1.
„Nagyon szép és örvendetes az elképzelésetek az iskola alapítása évfordulójának a megünneplésére. Nem hiszem, hogy bárhol az országban ennél jobb szellemű, kiváló iskola létezett volna. Olyan magas nívón összehangolt, jólelkű, humánus közösség volt – már az én odahelyezésemkor, és tovább is ezt őrizte meg. Huszonöt évet töltöttem ebben az intézményben. Ismeretes, hogy milyen sok kiváló növendéke volt a leánygimnáziumnak! Bizonyára sokan emlékeznek a szép és nívós ünnepélyekre, rendezvényekre. A felejthetetlen, sokvirágos ballagásokra! Többen megőrizték biztosan a fényképeket, tablókat.
Kedves Mindnyájatokat sok szeretettel üdvözlöm: Mária néni.”  (304. old.)
 
 
Dr. Halmy Gyuláné
1990. április 16.
„Kedves Vera! Örömmel értesültem a Pestszenterzsébeti Leánygimnázium – később Bagi Ilona Gimnázium – Baráti körének megalakulásáról. Nagyon szép gondolatnak tartom. Szívesen vennék részt az első találkozáson, de az időpont nem egyezik az április 18-tól kezdődő hévízi szanatóriumi beutalásommal. Gondolatban veletek vagyok, szeretettel gondolok mindazokra, akik munkatársaim vagy tanítványaim voltak, és megtartottak engem emlékezetükben. Fájó szívvel gondolok a közülünk eltávozottakra, az alapító igazgatókra és a hozzám olyan közel álló dr. Bayerné Magdira, és szeretett elhunyt menyemre, Lázár Rózsikára. Külön köszönöm neked, hogy gondoltál rám.
Szeretettel ölel: Éva.”  (304. old.)
 
 
Rotarides Andrea
1990.
Kedves Vera! Hálás köszönettel vettem leveledet. Sajnos a János Kórházban. Most már szerencsére itthon vagyok, de utcára még nem léptem. Nagyon örültem a Baráti Kör eszméjének. Dr. Bayer Istvánnak telefonon jelentettem is. Lélekben egészen veletek vagyok, de Pesterzsébetre már el nem jutok. Két éve egy agyembólián estem át. Meggyógyultam, de eljárni már nem tudok. Remélem, ti jó erőben vagytok. Nagy sikert kívánok a szép tervekhez. Ha szükséges adat lenne: 1953. szeptember 1-jétől 1976. augusztus 31-ig dolgoztam a Bagiban. Hálásan köszönöm az értesítést, és kérek a történtekről hírt.
Tisztelettel és szeretettel köszönt Andrea.” (305. old.)
 
 

Az oldal a honlapra

felhelyezésre került: 2010 májusában

 

 

«« Vissza ««



Észrevételeket és javaslatokat a dokaistvanne@gmail.com e-mail címre várjuk.